Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - V. Az állatvilág

A holló (Corvus corax) ismeretlen, de a varjúnak mind a két neme is (Corvus cornix et monedula), a csergő szarka (Corvus pica) gyakori. Az éneklő madarak közül azok, melyek a szabadban országszerte ismeretesek, megyénkben szintén otthonosak. Daru (Ardea grus L.) igen ritka. A túzok (Otis tarda) egyedül a Sziráki és a Balassa-gyarmati járásokban jelentkezik, de itt is csak ritkán. A gólya (Ciconia alba), mint vándormadár, átköltözése idején betekint ide is, de fészket nem rak sehol. A közönséges édesvízi teknőc [ök] vagy tajkosok (Testudinata) fajból csupán egy faj ismeretes (Emys europaeus). A kígyók (Ophidia) közül a közönséges sárga- és simasikló találtatik (Coluber flavescens et Coronella levis). Mérges kígyókból nem fordul elő egyetlen példány sem. Gyíkok [közül] a zöld gyík (Lacerta agilis vagy viridis) és a kőfali (Podarcis muralis), a békák, hüllők közül a zöld limbác (Hyla arborea), barna vízibéka (Rana esculenta et temporaria), a varangyok közül a zöld (Bufo cinereus) és veres foltos (Bombinasu igneus) [fordul elő]. A halak (Pisces). Azon a rövid kis területen, ahol az Öreg-Duna Nógrád megyét érinti, minden a folyam felső vidékein ismeretes hal előjön. Az Ipolyról és egyéb ide ömlő hegyi patakokról nevezetes, hogy bennük a pisztráng (Salar ausonii Val.) gyakori, ritkább azonban a galóca (Salmo hucho L.), a lazac, de a rónyai határtól kezdve lefelé a csukahalászatok (Esox lucius) az egész Ipoly mentében nagyon háládatosak. Fognak márnát is (Barbus fluviatilis agass), de ritkán. Rák (Concer astacus) az Ipoly mentében igen sok van, találtatik a kiöntésekben, nevezetesen Zelene és Garáb vidékén csík is, éspedig nagy mennyiségben. Az ízállatok (Anthrozoa) és puhányok (Mollusca) tüzetes leírása kívánatos volna nagyon. A szarvasmarhák között valami kitűnő faj nem találtatik, de a közönséges (Bostaurus var. dacicus) magyar faj sok és meglehetős szép is. Gondosan vezetett csírázatra nem akadtam az egész megyében, nem láttam bivalyt (Bos bubalus) sem. A lovak (Equus caballus) általában szívós és erősebb természetű állatok, s ámbár kicsinyek, de azért a falusi gazdáknak becses jószágát képezik. Hírneves ménes a megyében nincs. Ahol egyébiránt az állami csődörök néhány év óta fedezésül engedtettek, a lófaj nemesítése feltűnően észlelhető. Juhászat nincs. A juhoknak (Öves) legnagyobb része kérnyíretű. A hegyes vidékeken, nevezetesen a Losonci és Füleki járásokban, a juhokat gazdaság szerint fejik, s a híres brindzát gyúrják. A kecske (Capra hircus) kevés. Sertéstenyésztés tekintetében sem tapasztalhat az ember nagy lendületet, pedig a rengeteg erdőségekben igen nagy alkalom volna erre. A baromfiat igen kiterjedten tenyésztik, s meglehetős jó árakon is adják el. A ludak között legtöbb a szürke tollas. 78