Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XXX. Szőlészet

Szén évenként 900-1 000 mázsa. A fa árai: 1 köbláb tölgy: 20-30 kr. 1 köbláb bikk: 5-12 kr. 1 öl bikkhasáb: 3-10 Ft, gömbölyű 2-7 Ft. 1 öl tölgyhasáb: 4-8 Ft, gömbölyű 2-5 Ft. A fa árai különben az erdőbe számítvák, és helyi viszonyok okozta, [hogy] nagyon különböznek. Úionnani befásítás

: A szálas, vagyis magas erdőkben az újonnani befásítás, előőrzés[sel], vagyis vágás előtti egy vagy kétesztendei legeltetési tilalommal, magvásztatással, vagy pedig található üregek egészben új kiültetéssel eszközöltetik, nevezetesen a bikk-magvetéssel, a fenyő pedig csemeték kiültetés[év]el. Tölgyesek pedig általában makkültetéssel eszközöltet[ne]k. Legeltetési tilalom

: A magas erdőkben 20-25 évig, közép állású erdőkben pedig 12-15 éven át szorosan tiltatik a legeltetés, éspedig marha [tói] úgy, mint főképpen juhoktól is. Kezeltetik pedig ezen diós-jenői erdő egy számadó főerdész, egy segéd és három erdei csősz által, melyeket egy erdőfelügyelő kormányoz. Több-kevesebb változásokkal kezeltetnek e megyebeli erdők mindnyájan hason módra, amely kezelési rendszert egyébiránt helyi viszonyok nagyon is irányoznak. De mégis a felszámlált tizenegy erdei gazdaságon kívül alig létezik más uraság, mely csak ennyit is tenne erdei ápolása körül! XXX. Szőlészet Bél Mátyás azt írja megyénkről, hogy hajdan, még a mohácsi veszedelem előtt, tehát a XVI. század elején kitűnő borairól volt híres, de a török pusztítások idejében a viruló szántóföldekkel együtt el voltak ezek is hanyagolva, s már a XVIII. század közepén csak kevés oly helységről van szó, mely különösen jó bortermő hegyeiről ismeretes, úgymint Nagy-Zellő, Galábocs, Mátra-Szőllős, Buják és Kürtös, később pedig, a jelen század első negyedében Kösd és Rád, mely utóbbi község határában hegyaljai szőlővesszőket ültettek és nem kis szerencsével, mert mint Mocsáry megjegyzi: a penci, csalári, jobbágyi borok azután következnek. A füleki szőlőkről, amelyek a megye északkeleti részén legmagasabban fekszenek, említés téve nincs, meglehet azért, mert a szomszédos sidi hegyek már Gömörbe tartoznak, jóllehet a fülekiek birtokában van, azonban a penci boron kívül mint jóízű, zamatos bor nevezetes a berceli, a kozárdi, a csalári, a pilinyi, a karancs-keszi és a lapujtői. Salgó-Tarján vidékén kevés, de jó asztali bor terem, s már a hevesi, mátrai borvidékhez tartozik, mely Pásztón kerül forgalomba. 456