Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XXIX. Erdészet

letőleg az erdei szolgalmak megváltását szabályozó intézkedése [k] előtt lehető legkedvezőtlenebbek voltak, s a birtokosok, hogy nyomasztó anyagi helyzetből menekülhessenek, az erdő rendes évi fatermésén felül nemegyszer a fatőke megtámadását célozták, minek következtében a sarjerdők nevelése majdnem teljesen elhanyagoltatott.

289 Az erdőnevelést főleg természetes úton, ritkábban magvetés és csemeteültetés, azaz mesterséges úton foganatosítják, noha fölötte kívánatos üdvös intézkedés volna, hogy kivált az elterjedt kőszénhasználat s a tömeges tarvágások következtében erdeinkben különös gond fordíttatnék az épület- és műszerfák növelésére, végre fűrészáruk készítésére, amiben a gyorsabb közlekedés és a hegyvidéki patak az erdőgazda évi jövedelmét tetemesen emelné. Az erdőből vett tiszta jövedelem az ötvenes évek alatt átlag 51,2 kr-t tett holdanként, ma a jövedelem 1-4 Ft-ig terjed. Az utánnövést Böhm már húsz évvel ezelőtt Nógrád megyében 0,02 ölre tette, s az egy holdon való faszaporodást az erdőirtások kezdete előtt 0,30-0,40 ölnél nem határozta magasabbra. Kaulfusz József a magyar erdészegylet közleményében közzétett értekezésében, a Nógrád megyei erdőkre vonatkozólag hosszas tapasztalatok alapján azt mondja, hogy a megyében szerszámfára, lakházakra és gazdasági épületekhez általában véve minden negyven hold szántóföld után egy öl fát, és tüzelésre egy-egy lélek után legalább egy fél öl fát kellett számítani.

290 Építkezésekre és szerszámokra évenként 5 760, házi tüzelésre 84 087 öl fa fogyott el, a gyárak számára szerződésileg lekötött famennyiség 9 700 öl, a vasúti közlekedés és a főváros részére szállított mennyiség 15 000 öl, ma bizonyosan háromszor annyi. A pálinkaégetők, serfőzők, mészégetők, fazekasok, téglavetők és bodnárok 3 000 ölet fogyasztanak, tehát az egész megye összesen 117 547 öl fát fogyasztott volna évenként. Kár, hogy ezen adatokat a jelen viszonyok szerint módosítani nem áll hatalmunkban. 289 Magyarországon a korszerű erdőgazdálkodás a XVIII. században terjedt el, az erdőgazdálkodás mint önálló művelési ág jelent meg a mezőgazdaságon belül. A magyar erdészet egyik legjelentősebb okmánya volt a Mária Terézia (1740-1780) magyar és cseh királynő által 1769-ben Magyarországra kiadott erdőrendtartás. Az 1791. évi XL

VII. te. az erdőket a közhatalom védelme alá helyezte. Ezt követte az 1807. évi XXI. te, mely az erdők felügyeletét a megyék kötelességévé tette. Az 1848-as áprilisi törvények X. te.-ében csak érintőlegesen foglalkoztak az erdőhasznosítás kérdésével és megerősítették az 1807. évi XXI. tc.-ket. Sajnos azonban csak 1879-ben született az a XXXI. te, amelyet az első magyar erdőtörvénynek tarthatunk. Tagányi Károly: Magyar erdészeti oklevéltár. II. köt. Bp., 1896.116. sz., 219. sz., III. köt. 73. sz.; Jakab Elek: Magyarország törvényhozási és közkormányzati erdőügyi intézkedéseinek történeti áttekintése. In: Erdészeti Lapok. 1879.178-179. p. 290 Shvoy Miklós Kaulfusz Józsefnek A nógrádmegyei erdők állapotja címet viselő cikkére hivatkozott, mely a Gazdasági Lapokban, 1854. augusztus 24-én jelent meg. 452