Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)
C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XXII. Népességi viszonyok
mondható meglepőnek. Ezek [közé tartozik] Balassa-Gyarmat, a megye székhelye; Losonc, az egyedüli rendezett tanácsú város a hozzátartozó Losonc-Tugárral, mellyel, mint alább látni fogjuk, sok tekintetben össze van házasítva; végre Málnapatak és Vadkert. 256 A 445 lakóhelyen összesen csak 31 061 lakóház találtatott, átlag[osan] tehát 69,8 lakóház esik egy-egy lakóhelyre, beleértve a templomokat, a hivatalos helyiségeket és kaszárnyákat is, melyek között pedig tudvalevőleg igen sok van olyan, ahol emberek nem laknak, hanem csak közcélra járnak oda. A helybeli jelen lévő tényleges népesség 183 765, azonban lakófélnek csak 42 463 számíttatott fel, így tehát átlagban minden 4,3, vagy ha az idegen jelen lévő népességet is vesszük, 4,7 lélek képez egy-egy lakófelet, úgyszólván egy-egy családot. A középületeknek száma csak 1 030 volt, míg ellenben a magánépületek száma 30 031-re emelkedett. Az előbbiek következőleg részleteztettek: Középület-típusok Száma Egyházi épület 347 Iskolai épület 262 Megyei épület 13 Községi épület 382 Katonai épület 2 Állami épület 13 Egyéb 11 összesen 1030 Ahonnan azonnal szembeötlik, hogy temploma, iskolai épülete és faluháza majd minden községnek van. Olyan község, mely iskoláit más községgel közösen tartja, az egész megyében csak 17 ismeretes. Az épületek között: Épülettípusok Száma Földszinti ház 10 493 Egyemeletes 222 Kétemeletes 8 Háromemeletes 0 Négy- és többemeletes 1 Összesen 10 724 256 A fent említett négy településen kívül, az 1869. évi népszámlálás adatai szerint, még Salgó-Tarján és Szécsény is bírt 2 000 főnél több lakossal. Balassa-Gyarmat lakossága 6 435 főt, Losonc és Losonc-Tugár lakossága együtt 5178 főt, Málnapatak lakossága 4 196 főt, Vadkert lakossága 2 305 főt, továbbá Salgó-Tarján lakossága 3 700 főt, Szécsény lakossága 3 582 főt tett ki. A Magyar Korona országainak helységnévtára. Bp., 1873. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal. 58. p., 769. p., 804. p., 1131. p., 1215. p., 1413. p. 334
