Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XIX. Nógrádi járás

termi, de a rozs a fővetemény. Rétje jó, szőleje nagy kiterjedésű, de sa­vanyú s gyenge erejű bort termel. Erdeje tölgyes, kitűnő. Ez[en] határ­ban terem egy sásnem, melytől a marha, ha legeli, felpuffad s elhull. „Síkos sás" név alatt ismeretes. Nőtincs: Falu, a vác-balassa-gyarmati országúttól jobbra. Földje sárgaagya­gos ugyan, de jól termő. Rétje és erdeje jó, szőleje nagy kiterjedésű és meglehetős. A Scitovszky családé, mely azt Gyurcsányitól vette meg. Ny árj as puszta: Horpács szomszédságában. Kis-Oroszi: Falu. A két Duna-ág által képezett Szent-endrei-sziget legfel­ső csúcsán fekvő, s a visegrádi koronauradalomhoz tartozó község. Földje legnagyobbrészt homokos, csupán rozsot termel, rétjei jók, ha vízáradások által el nem boríttatnak. Szőleje két helyt van, éspedig a szigeten a Nagy-Duna felé, mely homokos talajú s egészséges sava­nyúbort termel és a Kis-Dunán túl a Vértes tövében, Bogdány és Vi­segrád közt, mely sokkal jobb bort termel. Lakosai, a Duna mellett lakván, a hajózáshoz is értenek, s a vizeni fuvarozás által szép jövedel­met húznak. A beosztást illetőleg legutóbbi időben valóban szánandó ezen szegény, de jóindulatú nép, amennyiben e község közigazgatási­lag a Nógrádi járáshoz, melynek szolgabírája Rétságon székel, törvény­kezésileg Pest megyei Szent-Endréhez tartozik, telekkönyvi hivatala Ba­lassa-Gyarmaton, adóhivatala pedig Nagy-Orosziban van. De még kör­jegyzővel sem bír, hanem e tekintetben Verőcéhez van csatolva. A tagosítás, vagyis inkább az uraságtól elválás most van folyamat­ban. Hajdanában Nagy-Oroszihoz tartozott s annak szabadalmaiban s kötelezettségeiben osztozott, de Nagy-Oroszi eladományoztatván, e helység a korona birtokában maradt. Nagy-Oroszi: Mezőváros, magyar. Ezen helység első lakosai Kálmán ki­rály idejében (1096-11 [16]) oroszok, vagyis lodomériak voltak, kik a visegrádi királyi palotában teljesítendő testőri szolgálat végett lettek messze földről behívatva, e helység jelöltetvén ki nekiök állandó lak­helyül, mely Oroszfalvának neveztetett. Kötelességük volt a királyi palotában a király ajtaja elé bizonyos mennyiségben erős férfiakat ki­állítani és tartani, mely hű szolgálatukért határjukra nézve bizonyos szabadalmakat nyertek. Ezen őrtállási szolgálatuk tartott I. Ferdinánd király uralkodása idejéig, amidőn Visegrád megszűnt királyi székhely lenni. 1688[-ban] és 1692-ben [L] L[ipót] király által azonban elébbi szabadalmaik meghagyattak, és a megye által közhírré is tétettek. Ilyenek voltak: birtokbírhatás, katona- és más többféle hűbéri tartozás­tóli mentesség. 1700 [-ban] először adatott örökségül, mint királyi adomány, gróf Kotzin Valkhardtnak, de ezen adomány beiktatása nem teljesíthetett, mert a lakosság ezen törvénytelen adományozás ellen tiltakozott. Fen­306

Next

/
Oldalképek
Tartalom