Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XVI. Füleki járás

nek. Szőleje is kicsiny és silány bort termel. Erdeje tölgy és bikk. Kőszénteleppel bír. Nagy- és Kis-Aranyi puszták: Karancs-Berény fölött, földje szintén csupán rozstermő, de erdeje cser, tölgy és bikk, igen kiterjedt itt, és van kőszéntelep, amelyből a losonci nik[ke]lgyár (pakfong) 1852-ben először is innen fedezte szénszükségleteit. Karancs-Apátfalva: Falu, Karancs-Alja és Lapujtő közt, földje kissé jobb, mint fentebbi és még hellyel a búzát is megtermi. Rétje azonban rossz, gyakran a hegyekből ömlő vizek által beiszapoltatik. Erde [je] cseres, és rendesen 80 évi forgásra van beosztva. Alsó-, Felső-Bábi puszták: Nevezetesen Felső-Bábi jó búzatermő földdel bír, Alsó-[Bábi] már jobban hegyek oldalán lévén, már kissé gyöngébb. Rétje mindkettőnek kevés, de jó. A Fülekről Terbeléd felé vezető út mellett. Az úgynevezett Bábi-patak e kettő pusztát kétfelé hasítja. Baglyas-Alja: Falu Salgó-Tarján mellett, a vasút bal oldalán, hegyek közt fekszik. Földje gyönge, csupán rozstermő, rétje kissé jobb. Kőszéntelep: ez utóbbi okozza, hogy a lakosság jelenleg jobb létnek örvend, találván tudniillik ugyanezen bányában elegendő foglalkozást és keresetet. Baksaháza puszta: Karancs-Keszin alul, jó búzatermő földdel és kevésb jó réttel. Erdeje cser és tölgy. Baráton puszta: Cered és [Gömör-Kishont] megyei Zabar közt, egészen a megye szélén. Nagyon szegény határ, földje, rétje nem sok, az is igen silány talajú. Barna: Falu, hegyek közt. Salgó-Tarjántól jobbra fekvő község, melynek határa igen szegény, egyedül rozstermő. Rétje azonban meglehetős. Erdeje cser és bikk. Lakói nagyon szegény nép. Ó-Bást: Falu, ezt Gömör megyében fekvő Egyház [as-] Básttól egyedül patak választja kétfelé. Földje, rétje rossz. Hegyes és sziklás lévén határja, sok a vízmosás, és erdeje cser, bikk. Népe nagyon szegény. Báth puszta: Alsó-, Felső-Béla puszták: Berzence: Falu, tótul Breznicska. Az Ipoly mellett Zelene és Kálnó közt fekvő helység, melynek szántóföldjei ugyan jó talajnak látszanak, hanem vadvizesek, rétje ellenben igen jó. Erdeje a Szent-Iványi család rónyai uradalmához tartozó, legnagyobb ápolásnak örvend. Az Ipoly vizében itt igen szép csukahalászatok esnek, különben márnát is lehet a folyóban lelni. Rák nagy mennyiségben található, és a rétek nedvesebb helyein meg csík létezik. A törökök idejében a berzenceiek a nagy harangjukat, hogy az ellenség tőlük el ne vihesse, az Ipoly folyóba eltemették, de temettetési helyét oly titokban tárták, hogy az utókor azt sohasem tudta meg, és így 244