Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XV. Sziráki járás

Birtok neve Belsőség Szántóföld Rét Szőlő Erdő Legelő Haszonvehetetlen Összesen Holdak 1600 négyszögölben Sülye 127 127 Felső-Tiszovnyik 185 185 II. Összeg 0,6 120 16,6 2 705,4 2 841,52 Főösszeg 159,26 6 915,95 3 629,78 23,21 21 213,51 5 035,94 367,68 37 065,55 XV. Sziráki járás Ezen járás Nógrád megyének mezei gazdaság tekintetében természetes fekvésénél fogva a leggazdagabb járása, cserháti hegyek közt fekvő, egynéhány kevés határ kivételével ezen járás a megyének legtermékenyebb részét foglalja magában.

216 Összeköttetésben lévén az ország nagy és gazdag alföldi rónaságával, ugyanitt veszi a kezdetét. Betűrendbe feljegyezve minden egyes határ. Arra kell a tisztelt olvasót figyelmeztetnem, hogy a puszták és egyes szállások vagy irtványok, melyek ugyan érintve, de különösen leírva nincsenek, mindenkor hasonlóknak tekintendők ugyanazon községek határjaihoz, amelyekhez csatoltatva jegyeztettek. A kivételek kivételesen külön leírattak. Albert puszta: ad Kökényes. Wodianer [Alberté]. Almássy-féle juhoda: ad Csengerháza. Almássy Edmunde. Almássy-tanya: ad Csecse. Gróf Almássy Kálmáné. Apci újmajor: 1872-ben épült, földje jó, rétje kitűnő. Jól rendezett gazdaság, Szent-Iványi Farkas tulajdona. Aranyos puszta: ad Bágyon, majorság. Bencsik-örökösöké. Bágyon: falu. Igen jó termőfölddel és jó réttel bír. Szőlője középszerű. Wodianer [Albert], Géczy [Dénes], Ambrózy Tamás és közbirtokosság.

217 216 Shvoy Miklós a Sziráki járásról szóló ismertető részben a járás helyett a kerület kifejezést használta eredetileg, melyet aztán áthúzott és fölé írta a járás szót. A további járások rövid ismertetésénél felváltva használta a járás, a szolgabírói kerület és a kerület kifejezéseket, ezért a következő járásokról szóló fejezetekben egységesen a járás szót alkalmaztam. 217 A közös földhasználatnak máig is nyomon követhető szervezete volt a közbirtokosság, amelynek több változata létezett. A feudalizmus idején nemesi közbirtokosságot (compossessoratus) jelentett, amikor nem egy, hanem több földesúr kezén voltak egy település földjei és jobbágyai. Az ilyen közbirtokosság közös tulajdonlást és haszonvételt szolgáló gazdasági szervezet volt. A nemesi közbirtokosság magában foglalta azokat a javakat, amelyeket nem volt érdemes felosztani: erdők, legelők, halászóvizek; továbbá a királyi kisebb haszonvételeket: kocsmáitatást, mészárszék tartását, vásártartási jogot. A közbirtokosságok többnyire egy falun belül helyezkedtek el. A másik forma a 231