Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Márkháza - Mátranovák

A községben Ferenc leszármazottai és a Blumenthálok éltek huzamosabb ideig. Protovin Ferenc 1934-ben halt meg. Szomorú örökséget hagyott maga után, hiszen 2914 pengő cselekvőségével szemben a szenvedő állapot majd 10 000 pengőt tett ki, ami dr. Friedmann Armin és Schwarcz Sándor ügyvédek (4500 pengő), a Salgótarjáni Takarékpénztár (500 pengő), a Hatvani Népbank (2000 pengő) és egyetlen veje 2300 pengős követeléséből állt össze. Gyermekeik közül a legidősebb lányuk már az apa halálakor is nagykorú volt, ő Rosenberg Barnához ment férjhez és Salgótarjánban élt. A többiek 1934-ben még kiskorúaknak számítottak. 1939-re Ella és Ilonka már felnőtt. Utóbbi Lengyel József putnoki lakossal házasodott össze. Zoltán ekkor az abaúji Göncön lakott, Ernő, Lívia és Sándor még ekkor is gyermeknek számítottak. Protovin Borbála férje, Blumenthál József berceli származású volt, a háború után testvérét, Somát (Sámuelt) nevezték ki elhagyott javainak gondnokául. Homokterenyén is volt ingatlantulajdona. A község monográfiája szerint az 1930-as években a következő zsidó származású személyek éltek itt: Protovin Ferenc, özv. Groszwald Istvánné, Glück Simon, Protovin József, özv. Rochlitz Mártonné (1930-ban apja is a faluba települt), Blumenthál József, Grosinger István, Klein Dezső (virilis képviselő-testületi tag volt), Braun József, Protovin Margit, Klein Dezső, Braun István, Feld Vilmos (1935-ben, 28 évesen kért és kapott letelepedésre és üzlet nyitására engedélyt), Singer Nátán. A helyi zsidók többnyire kereskedelemmel foglalkoztak. Glück Simon, Klein Dezső, özv. Rochlitz Mártonné és Róth R. szatócsok voltak. Miként a község monográfiája megjegyzi róluk: „Tisztelte őket a nép, mert hitelbe is adtak." Klein Dezsőé volt a mai iskolai napközi épülete. „Rochlitz Márton a rabbi, a zsidó hitközség lelkésze volt, Kohn Mór pedig a kántor. Zsinagóga (imaház) is volt a községünkben, a mai orvosi rendelővel szemben." (Az utóbbi mondatokhoz annyit hozzá kell fűznünk, hogy ez az egyetlen forrásunk arra, hogy Novákon szervezett hitközség működött volna, miként a rabbiról is csak a kötet szerzője tudósít bennünket.) A községben 25 izraelita élt 1941-ben, továbbá itt lakott két olyan személy, aki keresztényként tartozott a zsidótörvények hatálya alá. 1945-ben a község jegyzője 8 család deportálásáról tett jelentést a járás főjegyzőjének. Innen kényszerítették gettóba Blumenthál Józsefet 2, Kohn Mórt 4, özv. Rochlitz Mártonnét 1, Groszmann Aladárt 2, Protovin Ferencnét 2, Braun Józsefet 4, Gedő Mátyást 2, Klein Dezsőt 3 családtagjával. Az összeírás 28 főt említ. Az utolsó háborús év végéig 7 férfi érkezett vissza a faluba (vélhetően valamennyien munkaszolgálatosok voltak): Kohn Mór, Protovin Zoltán és Sándor, Braun Sándor, Ernő és Pál, valamint Klein Dezső. Ez egyben azt is jelenti, hogy 1944-ben több izraelita élt Mátranovákon, mint amennyit az 1941-es népszámlálás során kimutattak. A község jelenlegi jegyzője, dr. Laczkó Ilona egy „1990 előtti irat" alapján a következő áldozati névsort adta meg kérdésünkre válaszolva: Braun József, Braun József né, Braun Katalin, Braun Erzsébet, Braun Aranka, Blumenthál József, Blumenthál Józsefné, Blumenthál Éva, Gedő Mátyás, Gedő Mátyásné, Gedő Éva, Klein Dezső, Klein Dezsőné, Klein Erzsébet, Kohn Mór, Kohn Mórné, Kohn Szerere, Kohn Jégere, Rochlitz Márton, Rochlitz Mártonné, Protovin Ferencné, Protovin Ella, Protovin Ilona, Protovin Lilla és végezetül Protovin Szeréna. A salgótarjáni emlékmű 23 mátranováki nevet tartalmaz, a Yad Vashem adatbázisában pedig kilenc áldozat adatait találtuk meg. Utólagos anyakönyvezés nyolc esetben történt. A különböző névsorok azonban sokszor ellentmondanak egymásnak. Szerepelnek azonosíthatatlan és olykor valószínűtlen nevek is. Csak alapos összevetéssel, valamint a születési, házassági, halálozási anyakönyvek adatainak kigyűjtésével és feldolgozása utáni összevetésével sikerült az áldozatok névsorát öszszeállítanunk. A végleges névsorban olyan személyek is szerepelnek, akik valószínűleg csak a háborús években költöztek vissza a faluba, nyilván férjük munkaszolgálatra való bevonulása után. Ilyenek voltak például a Protovin lányok: Ilona és Ella. Eredetileg a Groszmann családot lőrinci illetőségűnek tartottuk. Mivel azonban kislányuk születési adatait a mátranováki anyakönyvben találtuk meg, ezért idevalósinak tekintjük őket. Lehetséges viszont, hogy csak a háborús éveket töltötték a feleség szülőfalujában. Külön gondot jelentett a Braun család tagjainak azonosítása. A Yad Vashem adatközlője 1957-ben 621