Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Lőrinci
Blumenthál Dávid tért vissza a faluba, aki azután 1950-ben kivándorolt Izraelbe. Bolgár Sándor a selypi „kantint" - mely kereskedésből, kocsmából és étkezdéből állt - bérelte és működtette. Braun Ferenc hentesmester és mészáros 1911. május 25-én született Lőrincin. Édesapját Braun Nándornak, édesanyját Schwarcz Jolánnak, feleségét Spitzer Erzsébetnek (szül. 1913) hívták. Az Árpád út 86. szám alatt volt üzlete. 1942-ben öszszes vagyonát 2124 pengőre becsülték. Ugyanabban az évben, azért, mert egy falubelijének azt állította, hogy a háborút a németek elveszítik, 300 pengő pénzbüntetésre ítélték. Nejével két gyermeket neveltek. A községi lakosok visszaemlékezése szerint a Breznitz családnak vegyeskereskedése és italboltja volt a mai Szabadság tér 13. szám alatt. Egy ideig gabonakereskedést működtettek és szőlőtelepük is volt, borházzal. Kitermelésre bérelték a helyi kőbányát. Az idősebb Breznitz Jenő 1880-ban született. 1942-ből nejével, Pozsonyi Rózával közösen birtokolt 8 kh 85 négyszögölnyi szőlőbirtokáról maradtak fenn adatok. Breznitz Armin 1882. január 14én született, a községben az Árpád út 207. szám alatt méteráru- és vegyeskereskedése volt. 1945 után, a hitközség képviseletében Breznitz Gyula intézte az elhagyott zsidó javakkal kapcsolatos ügyeket a hatóságokkal. A falu monográfiájának szerzője említést tesz még Breznitz „Joszi"- ról is, aki a háború után Izraelbe települt. A Goldberger („Goldi") család újságkereskedést működtetett. Házuk a Bem utcában volt, a portékát az úton árulták, a megrendelőknek pedig házhoz vitték. Egy visszaemlékező szerint megsegítésére „minden zsidó plusz 1 fillért rátett" az áraira. A Grossmann család a Lőwy-féle házban lakott. Grünfeld Józsefnek fa- és szénkereskedése volt az Árpád út 150. szám alatt. A falusiak szerint Jäger Márkusznak (Márk) rőfösüzlete működött az Árpád út 74. szám alatti épületben, melyet később tsz-irodának használtak. Jungreisz Izidornak vegyeskereskedése volt az Árpád úton. Felesége és gyermekei a holocaust áldozatai lettek, ő azonban túlélte a pusztítást. Lőwy Márton kocsmáros volt az Árpád út 145. szám alatt, a piactér sarkán. A Pozsonyi család a Bem utcában lakott, a családfő bőrkereskedéssel foglalkozott és vegyesboltot vezetett. Reinfeld Miklós kocsmát működtetett az Árpád út 155. számú épületben. A Szegedin testvérpárnak vegyeskereskedése volt, az egyiküknek a mai Táncsics utca 23. szám alatt, a másiknak a Szabadság tér 16. számú épületben, a mai Anna bisztró helyén. A Thébner kereskedő család az Árpád út 76. szám alatt lakott. Az apa, Thébner József 1880. február 7-én, míg fia, Thébner Dezső kereskedősegéd 1908. január 26-án látta meg a napvilágot. 1942-ben a házukban élt Friedmann Zoltán („Zola", szül. 1905. március 20.), aki - a visszaemlékezők szerint - kocsmáros volt. Az italbolt a ház jobb oldali üzlethelyiségében működött. Weis Zsigmond (vagy Simon) szegény órásmester volt, aki a későbbi Petró-féle házban lakott. A monográfia állítása szerint túlélte a háborút. Werzberger Herman „szegény házaló bátyus kereskedő volt". Családja bérelt házban lakott, a piactér nyugati oldalán. Wohl Sándor az Árpád út 96. számú házban egy hajlított fabútort készítő kisüzemet működtetett, és emellett bútorkereskedése is volt. A családban hathét gyermek élt 1944-ben. 1942-ben szőlőbirtokos volt a községben a budapesti Steiner Samu és a dunaszekcsői Klein Izidor. Az ortodox irányzatú hitközség 1944 tavaszán 167 tagot tartott nyilván. Összesen 38 fő számított az adófizetők közé. A hitközség gondnoka Grünfeld Izsák kereskedő, anyakönywezetője Mózes Dávid csecsei rabbi volt. Két alkalmazottat fizettek. A viszszaemlékezők szerint 1944-ben a selypi cukorgyárban és az erőműben is dolgoztak zsidó katonai munkaszolgálatosok. A községi jegyző 1948-ban 6 elhagyottnak nyilvánított ház tulajdonosának nevét sorolta fel: Szegedin Simonné, Breznitz Armin, Pozsonyi Arnold, Goldberger Jenő, Grünfeld Izsák és Jäger Márkusz. 1946-ban a vármegye árvaszéke az ismeretlen helyen távol lévő Wohl Sándor, Wohl Sándorné szül. Grünfeld Irén, Grünfeld József volt lőrinci lakosok gondnokság alá helyezéséről döntött. Gondnokként Grünfeld Józsefné szül. Willner Erzsébet helybeli lakost jelölték ki. (Ő talán azonos az áldozati listán Grünfeld József nejeként szereplő N. Ráchellel.) A lőrinci áldozatok nevét az anyakönyvekből és a Yad Vashem adatbázisából, míg a Grossmann családét a salgótarjáni emlékműről ismerjük. 615
