Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - 70. Ajándékba kapott zsidó ruhaneműket szolgáltat be a törvényszéki nyugalmazott főigazgató. Balassagyarmat, 1944. június 8.

kazetta arany ékszer rejtekhelyét megtudták. Ezeket már akkor összeszedték. Most, hogy a lakók már nem voltak itt, teljesen „szabad volt a vásár". Ahol csak a legcsekélyebb lehetősége is mutatkozott annak, hogy oda elrejthettek valamit, ott működésbe léptek a kémlelővasak, csákányok, lapátok. Még a kertek, udvarok gazos, füves területeit is „megszurkálták", s bizony nemegyszer akadtak is rá így fehérneműt, porcelán étkészleteket, arany- és ezüsttárgyakat rejtő ládákra. Hatalmas - ma már teljesen felbecsülhetetlen - értékű kincs, műtárgy gyűlt így öszsze. A városból sokan jártak „dolgozni" a gettóba. Ezeknek a munkásoknak az volt a feladatuk, hogy a fináncok és a németek irányítása szerint válogassák, csomagolják a zsidó vagyontárgyakat. Külön házban gyűjtötték a felsőruházatot, máshol a fehérneműket, lábbeliket, főzőedényeket, étkészleteket, bútorokat, képeket, könyveket, műtárgyakat stb. Az elhurcoltak minden itt hagyott holmijára, értéktárgyára igényt tartottak a hiénák. Elsősorban a németek igyekeztek a teljes begyűjtést, csoportosítást, elszállításra való előkészítést elvégezni. Eleinte még a legkisebb tárgyakra is rátették kezüket, majd látva az értékek töméntelen mennyiségét, már nem voltak annyira „kőszívűek", hogy el ne nézték volna a hivatalos magyar közreműködőknek, az ott dolgozó helyi lakosoknak, hogy egy-egy kisebb értékű valamit el ne tulajdonítsanak. Amire a németek nem tartottak igényt, azt a magyar fináncok foglalták le. Hivatalosan nem volt szabad eltulajdonítani semmit senkinek sem, sőt eleinte a Thököly utcai kapunál a kij övöket még meg is motozták. Később azonban a nagy szigor enyhült, s előfordult, hogy a nagy rámolás közben a munkások egy-egy elrejtett arany karperecre, fülbevalóra, gyűrűre vagy medalionra bukkantak, amit aztán - ha más nem tudott róla - „kiügyeskedtek" a maguk számára. A balassagyarmati vasútállomásról sok teherkocsi értékes zsidó vagyontárgyat (bútorokat, ruhákat stb.) adott fel az SS gazdasági hivatala a Birodalom különböző városaiba. Azt mondták a vasutasoknak, hogy ezekre a holmikra azért van szükség a Reichben, mert az angolszász terrorbombázások következtében a birodalmi városokban tönkrement német népi értékeket igyekeznek ezzel pótolni. Naponta sokszor láttuk mi is a volt gettó területére behajtó üres német katonai teherautókat színültig megrakva, leponyvázva kijönni.... Miután a németek elhordták minden - számukra értékes - vagyontárgyat, ingóságot, átadták a „terepet" a magyar „hatóságoknak". A gettó területén felhalmozódott értékek mennyiségének érzékeltetésére megemlítem, hogy a németek fosztogatási akciói után még mindig maradt annyi értékes anyag, ékszerféleség, hogy a pénzügyőrség palotájában ... a földszinten külön „páncélterem" volt berendezve az értékek tárolására. Vojtkó István balassagyarmati lakos visszaemlékezése a vészkorszakra. In: A Nagy Iván Történeti Kör Évkönyve, 1995. Szerk.: Tyekvicska Árpád. Balassagyarmat, 1995, 136-145. p. Idézet: 143-144. p. 70. Ajándékba kapott zsidó ruhaneműket szolgáltat be a törvényszéki nyugalmazott főigazgató Balassagyarmat, 1944. június 8. Kelemen Zoltán, született 1878. november 13-án, református, nős, nyugállományú királyi törvényszéki iroda-főigazgató Balassagyarmat, Vezér utca 25. házszám alatti lakos előadta, hogy Strausz Emil zsidó 1943. év nyarán megőrzésre átadott neki fér211