Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Lőrinci
Szintén házalással foglalkozott az 58 esztendős Farkas Lőrinc, aki a vele egyidős, pöstényi születésű Grósz Máriát vette feleségül. Három gyermekükről gondoskodtak. Fisiberg Jakab szintén házalva kereste kenyerét. 52 éves volt, Jánosházán született, akárcsak a nála tíz évvel fiatalabb felesége. Weisz Lőrinc 50 esztendővel azelőtt látta meg a napvilágot. O is házaló kereskedésből tartotta el nejét, a 48 esztendős Rozáliát. 1870-ben a község 407 lakója között 18-an voltak izraelita valláson. Számuk az 1910. évi népszámlálás időpontjában 27 fő volt. A község 1920 és 1938 között Csehszlovákiához tartozott. 1941-ben az 1330 apátfalvaiból hatan vallották magukat izraelitának és heten voltak megkereszteltek, ám ennek ellenére a zsidótörvények hatálya alá tartozók. A községben 1942-ig zsidó bérlője volt a Hubay Jenő-féle birtoknak. Az ismertté vált áldozatok közül Havas Gyula földtulajdonnal rendelkezett. Lehetséges, hogy a háborús években már Losoncon élt, a Yad Vashem egyik adatközlője, Katerina Salvendi, 1957-ben legalábbis ezt állította. A Yad Vashem adatbázisában - a számos „Apátfalva" nevű település azonos névírása miatt - nem tudtuk elkülöníteni a Nógrád megyei településhez tartozó áldozatokat. 1946 közepéig többen visszatértek: Korach László és Magda, Huba András, Svateny N. és Ilona. LOSONCAPÁTFALVAI ÁLDOZATOK Havas Gyula = Müller Margit • an: Steiner Antónia • ap: Havas Gerzson • szh: Kisszeben • ék: 62 év • hé: 1944 • hh: dep. • aj: anyakönyv • ill. biz. Havas Gyuláné *Müller Margit • an: N. Antónia • ap: Müller József • szh: Miskolc • ék: 59 év • hé: 1944 • hh: dep. • aj: anyakönyv • ill. biz. Forrás: NML IV. 7. c/3. Öi. 990.; 1870. népsz.; 1910. népsz.; 1941. népsz. Lőrinci (Ma: Heves m.) A községben a megye összeírói 1840-ben két zsidót regisztráltak. Hat év múltán az 1848-as kiküldöttek már huszonegy személy adatait rögzítették. Büchler Jakab 13 éve élt a településen, akárcsak felesége, Braun Borbála. Öt gyermekük már itt született. A férj Jobbágyiról, neje Szentjakabról származott. Velük lakott két rokonuk és egy fiatal szolgáló. A családfő árendás volt. Vaisz Jónás Versegen látta meg a napvilágot, 1780-ban. Ötéves kora óta élt Lőrincin. Árendás volt. Felesége, Vaisz Rozál Aszódról költözött ide, hat esztendővel volt fiatalabb férjénél. Két felnőtt fiuk, lányuk, vejük és unokáik éltek velük, továbbá háztartásukhoz tartozott egy 11 és egy 17 éves szolgálólány. A família 11 fős volt. 1878-ban 6 iskolaköteles, izraelita vallású gyermeket írtak össze a községben. Büchler József, Ármin, Ribus és Szidónia, valamint Reich Samu és Herman egyaránt Klein Ignác magántanodáját látogatták. A település zsidóságának létszáma a következőképpen alakult: 1870-ben az 1954 lakosból 44 fő, 1880: 57,1910:178,1920: 220 lélek. 1930-ban már 254 izraelitát számoltak össze a településen. A falu összlakossága ugyanekkor 4929 fő volt. Lőrinci a huszadik század első éveitől kezdve a Sziráki járás egyik legnépesebb zsidó közösségének adott otthont. Az 1941-es népszámlálás adatainak tanúsága szerint ekkor 161 izraelita és 10 keresztény esett a zsidótörvények hatálya alá. A helybeli zsinagógáról a község monográfiájában olvashatunk. A szerző szerint - aki lőrinci lakosok visszaemlékezései alapján foglalta össze mondandóját - a kis templom a Bem utca Árpád út felőli végében épült. Egykoron homlokzatát két faragott kőtábla díszítette, oldalán pedig két-két színes üvegablaka volt. Falai kb. 4-5 méter magasak voltak, belül, a bejárata fölött volt a karzat. A környékbeli zsidóság Ápcról, Palotásról, Héhalomról is ide járt istentiszteletre. 1944-ben az épület bombatalálatot kapott, később már nem építették újjá, megmaradt részeiből azután tűzoltószertárat alakítottak ki. Lőrinciben zsidó elemi iskola is működött. A faluban „sakterháznak" nevezték az épületet, mivel az udvar északi oldalán lakott a közösség metszője (Árpád út 131.). A zsidó temető a Pécsik domb nyugati oldalán terült el, 1898-ban nyitották meg. Még ma is romos kőfal veszi körül. A temető alsó, nyugati végében volt egy kis ravatalozó épület, melynek maradványai még ma is felismerhetők. Az 1930-as években 613
