Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - Az elhatárolt területek kijelölése és a zsidó tanácsok megalakulása
síik alapján, a zsidó tanáccsal való „hosszas alkudozás után... piros ceruzával kijelölte a térképen a gettó területét". Jelentése szerint mindenekelőtt azt vette figyelembe, hogy mely területeken él a legtöbb zsidó, vagyis mely utcák azok, amelyekből a legkevesebb keresztényt szükségeltetne kimozdítani. Eleve kizárta a város „legegészségesebb és legkülönb épületeit", a túlnyomórészt keresztények által lakott utcákat, valamint azokat a városrészeket, ahol állattartó kisgazdák éltek. A kézenfekvő megoldást, az „ősi gettó" területét, vagyis a zsidók által lakott Thököly és Hunyadi utcákat választotta végül a nagygettó magjául, döntésének helyességét azzal is igazolva, hogy ebbe a „szennyes, fertőzött, poloskás és tetves" városrészbe egyébként sem lennének hajlandók keresztények költözni. A források egyöntetűen arról számolnak be, hogy csak valamivel a nagygettó kijelölése után derült ki: a nyugatnógrádi járások zsidóságát is a városban helyezik majd el. A zsidó tanács néhány tagja, valószínűsíthetően Lázár Mihály elnök, Sándor Dezső, Fleischer Andor, valamint Czilczer György kereste meg a polgármestert a gettó kibővítése érdekében. A vidékről érkezők számára azt követően jelölték ki a kisgettó területét az Ipoly-part közelében, „a város legegészségtelenebb helyén", hogy abba, mint közbiztonságilag aggályosnak tartott döntésbe a rendőrkapitány beleegyezett. 46 Az eddigiekkel ellentétben alig tudunk valamit a kisterenyei és a szécsényi gettók kijelölésének körülményeiről, sőt, ugyancsak hiányosak az ismereteink a salgótarjáni gettó helyének meghatározásáról és az itteni zsidó tanácsok tulajdonképpeni tevékenységéről. Leginkább visszaemlékezésekre kell hagyatkoznunk már csak annak tisztázásakor is, hogy egyáltalán hol helyezkedtek el a kijelölt területek. Levéltári iratok híján ezekből tudjuk, hogy Szécsényben a zsinagóga környékén, két utcában gyűjtötték össze a zsidóságot, a zsidó tanács élére pedig László Dánielt, a hitközség elnökét állították. „Napok óta rebesgették, hogy hamarosan gettóba tömörítik a község zsidó lakosságát, de a parancs egyelőre késett, és mi abban reménykedtünk, hogy vaklárma volt a hír... Az egyik napon azzal a hírrel jött haza apám, hogy másnap kezdődik a költözés. Ahol a zsidó templom és az elemi iskola állt, azt a két utcát jelölte ki a szécsényi hatóság gettónak. Itt már lakott néhány zsidó család, Fischer rabbiék, Davidovich kántorék, Ungár Alfrédek, Sternék, Klein Amoldék, Madarászék, Rusznyákék és a Márkusz család" - emlékezett évtizedekkel később Somogyi Magda. 47 Kisterenye határában pedig „szemben volt az állomással" a gettó, 48 s „abban a pár házban laktunk, a mai TÜZEP-től egészen a zöldséges boltig". 49 A salgótarjáni rendőrkapitány gettórendelete csak közölte a tényt: Rátky Béla polgármester kijelölte a zsidók által lakható területeket, ám hallgatott az indokokról, és még az érintett utcákat sem sorolta fel (•22.). Az emlékezet őrizte meg a város mindhárom gettójának pontos helyét: „A mi gettónk a Kissomlyó utcától kezdve a Pécskő és a Fő utca által volt határolva, a Kainer-saroktól egészen a Biheller-házig. A gettónk házaiba csupán a Kissomlyó utcáról lehetett bejönni. Az egész hegy, a Pécskő-alja, ez volt a gettó. A nagynénéméknek, akik a Karancs utcában laktak, le kellett költözni a másik gettóba. Ez a mai Lakberendezési Áruház mögött volt. Ott volt a Gombó udvar, az óvoda meg a posta mögötti rész. Ez a gettó a posta épületétől a Szegő-féle házig tartott. Ez volt a második gettórész. A harmadik pedig a Régiposta utca. A Pannónia szálloda volt ott, a zsidó templom. Ezt a gettót az Erzsébet tér határolta északról, egészen a Fő utca sarkáig." 50 Később, talán az időközbeni sorozások miatt másik zsidó tanács alakult, amelyben Jónás Emil, Czilczer György, Deutsch József és Révész Márton szerepeltek. NML XXV. 1. b) 91/1946., Büchler Jenő vallomása az Eördögh László rendőrkapitány elleni népbírósági perben. - Az idézett DEGOB-jegyzőkönyveket a Magyar Zsidó Levéltár őrzi. 46 Népbírósági per Eördögh László rendőrtanácsos ellen: Eördögh László, Vannay Béla, Czilczer György, Fleischer Andor vallomása; Óriás Oszkár rendőrfogalmazó elleni per: Czilczer György vallomása. NML XXV. 1. b) 220/1945., 91/1946. 47 Somogyi Magda: „Áldassék, ki igazságosan ítél". Viszszaemlékezés. Szécsényi Honismereti Híradó, 1985/1-2., 39-51. p. Idézet: 43. p. 48 Hídváry István interjúja L. Z.-nével. 49 Hídváry István interjúja W. E.-nével. 50 Hídváry István interjúja Z. Gy.-nevel. 36
