Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - Az elhatárolt területek kijelölése és a zsidó tanácsok megalakulása

jellegű" összeköltözésről. Arra kérték az érintett családokat, hogy 24 órán belül jelentsék a bizottságnál, kikhez szeretnének beköltözni. (•8.) Nem csoda a nagy sietség: a zsidó lakások ötven százalékának kiürítésére legfeljebb három napot kaptak. Kétség nem férhet hozzá, még a legfeszítettebb tempó sem lehetett volna elegendően gyors több mint 1800, a város területén szétszórtan élő zsidó polgár összetömörítéséhez, s sok keresztény család átköltözéséhez. A Losonci Hírlap legközelebbi, május 7-ei száma két cikkben is foglalkozott a tervezett intézkedésekkel, amelyeket „egy hatos tagú zsidó bizottság" és a Koltai polgármester által kijelölt különbizottság volt hivatott koordinálni. (•9.) Mire azonban Losonc polgárai kezükbe vehették a lapot, amely a zsidók részére kijelölt utcák nevét is felsorolta (•10.), az elkülönítési akció váratlanul megakadt. (•11.) A német határbiztosító különítmény a kassai német főparancsnokság telefonos rendelkezésére és a kiszemelt városrész „nem egészen szerencsés" kijelölése miatt beérkezett több száz panaszra hivatkozva május 5-én este leállíttatta az előkészületeket a polgármesterrel. (•12.) Miután - mint azt az április 7-ei bizalmas gettórendelet kapcsán láthattuk - a Belügyminisztérium nyomatékosan felhívta a magyar hatóságokat, ügyeljenek a gettósítás folyamatába tanácsadóként bekapcsolódó német szervekkel való zavartalan együttműködésre, Koltainak nem maradt sok választása. Ráadásul ő sem hagyhatta figyelmen kívül a németek által említett több száz panaszos akaratát. A losonci polgárok értetlenül álltak a gettósítással kapcsolatban teendő intézkedések előtt, nem látták át, mire egy ilyen nagy anyagi beruházással járó terv „a háború végső kimenetele előtt... A nem zsidó lakosság nem akarta feladni a házait, már csak a beláthatóan végződő háború miatt sem."

41 Losonc megyei város polgármesterének gettósítással kapcsolatos iratai között (és a megyében csak itt) fennmaradt Endre László államtitkár 2872. számú „híranyaga", amelyet Fajd Géza rendőr vett május 11-én délután négykor, és Koltai hivatalába is azonnal eljuttatott. Az utasítás éppen arról tájékoztatott, hogy „ahol a zsidóknak gettóba tömörítése valamilyen ok miatt akadálytalanul nem hajtható végre, ott a belügyminisztériumból kiküldött tanácsadók megérkeztéig várni kell. Az akadály táviratilag jelentendő a belügyminisztérium XXI. res. osztály vezetőjének, dr. Molnár miniszteri segédtitkárnak."

42 A segélykérés minden bizonnyal hamarosan megtörtént, ha ennek nyomát nem is őrzi más, mint a túlélő emlékezete: „a losonci városi közigazgatás egy bizottság azonnali kiküldését kérte Budapestről, hogy a keserves helyzetben a felelősséget ne kelljen egyedül vállalnia".

43 A lakosság tényleges átköltöztetése, a keresztény és zsidó családok kényszerű helycseréje - a kezdeti nagy lendület után - végül csak a gettó pontos helyében való megállapodás után, május 17-én kezdődött meg. A megyeszékhely polgármestere is gyorsan reagált a május 2-ai értekezleten megbeszéltekre: az alispáni hivatalban a következő napon iktatták be a helybéli, vagyis balassagyarmati polgármester „zsidók lakhelyének kijelölése" tárgyában írott beadványát.

44 Vannay Béla gettórendelkezését, amelyben egy kisebb és egy nagyobb zárt terület elhatárolását jelentette be, május 4-ei dátummal hozta le a Nógrádi Hírlap legközelebbi száma. (•IS.) A gettók kijelölésének folyamata, a figyelembe vett szempontok és a zsidó tanács szerepe jól nyomon követhető a későbbi népbírósági perek tanúvallomásainak, valamint a polgármester Belügyminisztérium számára készített május 13-ai jelentésének segítségével. (•14.) Vannay városi tisztviselőket, emellett a balassagyarmati rendőrkapitányság és az általa kinevezett zsidó tanács (azaz a „Zsidók Elhatárolt Területének Tanácsa") vezetőit

45 is bevonta az elkülönítendő városrészek helyének meghatározásába: a nagygettó kijelölésére kisebb tanácskozást szervezett saját hivatalában. A helyszínre kiküldött két városházi tisztviselőt, valamint egy rendőrtisztet, nevezetesen Eördögh László rendőrkapitányt, majd az ő jelenté41 Hidasi 10. p. 42 NML XV. 24.12. 43 Hidasi 10. p. 44 Alispáni iktatószáma: 9145. 45 A Magyar Zsidó Levéltár gyűjteményében őrzött, Czilczer Györggyel felvett DEGOB-jegyzdkönyv szerint a zsidó tanács tagjai voltak: Lázár Mihály elnök, Sándor Dezső és Pál, dr. Hajdú Ferenc, Léván Imre és Weltner Jakab (3550. számú jegyzőkönyv), valamint saját vallomása szerint - munkaszolgálatra viteléig - Büchler Jenő. 35