Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Rendeltetési állomás: Auschwitz – A gyűjtőtáborok és a deportálás - A halálvonaton

Emlékezetük szerint, Balassagyarmathoz hasonlóan, itt is hatvan-nyolcvan embert zsúfoltak be egy kocsiba. A vonat parancsnokául Grünwald Dezső kereskedőt jelölték ki, aki vagonról vagonra járt, igyekezett megnyugtatni társait: „Csak helyezkedjetek jól el, ne féljetek, nem lesz semmi baj."

79 A lezárt vagonok késő este indultak útnak: „Amint leértünk a nagyállomásra, mikor elindult a vagon, akkor volt légiriadó. Hozzákapcsolták a mozdonyt, és ott maradtunk a lezárt vagonban. Akkor voltam először bezárva, akkor féltem először, hogy mégis, mikor bombáznak, hogyan szaladhatok innen. Akkor jutott el tulajdonképpen a tudatomig, hogy mi történt velünk. Addig, ugye, olyan mozgalmas volt, mindig költöztünk meg mindig csomagoltunk, mindig jött valami új barátnő meg új fiú... De mondom, az volt az első, hogy le voltunk plombálva és megszólalt a légiriadó. Elég sokáig álltunk itt, mert sokára fújták le. Tudom, hogy már koromsötét volt, amikor elindultunk, mikor elindították a vagont."

80 A halálvonaton „A határig a csendőrség és a MAV személyzete kísérte a deportáltakat. A vonatokon is a németek voltak a parancsnokok. A csendőrség csak a kíséretet látta el... Vonatonként 2500 zsidót szállítottak ki. Egy teherkocsiban 50-60 zsidó lett elhelyezve. Mindenütt voltak zsidó orvosok. Vagononként egy-egy zsidó kocsiparancsnok. A deportálások folyamán a kiszállítás alatt csak 18-an haltak meg. Ezek is öregek és betegek voltak."

81 Ezt az igencsak megszépített jelentést tette a minisztertanács előtt a magyarországi zsidótlanítási műveletek záró akkordjáról Endre László. Az igazság az, hogy a zsúfoltság sokak szerint ennél is nagyobb volt, és akad olyan túlélő, aki egyetlen (a balassagyarmati első) transzportból tudott közel annyi halottról, mint amenyit Endre az egész országból említ: „A vagonok természetesen le voltak zárva és plombálva. A hőségtől időnként főleg az idősebbek elájultak, talán még a gyerekek bírták a legjobban az utazás fáradalmait. Legalább tizenöt olyan jelentést hallottam, hogy egy-két ember meghalt egy-egy vagonban, és legalább ugyanannyit, hogy megőrültek, így pl. Winter Armin, megőrült továbbá özv. Himler Dezsőné is."

82 Volt, aki már a beszállásnál haldoklott, mással agyvérzés végzett az úton. Akadt olyan is, aki a vonaton adott életet gyermekének, hogy aztán egy-két nap múlva a biztos halál várjon rá, vagy mindkettőjükre.

83 Miután a nyírjesi transzport egymás nyomában haladó szerelvényeit Aszódnál összekapcsolták, Miskolc felé indultak tovább. (•47.) Kiállásaik közül a kassai maradt számukra leginkább emlékezetes. A csendőrök - egy utolsó motozás után - itt adták át őket a németeknek, akik többek szerint aztán „emberségesebben" bántak velük, mint a magyarok. „Kassán a csendőrök nem akartak tőlünk minden emlék nélkül megválni, ezért még a legutolsó kis értéket is képviselő darabjainkat elrabolták, így pl. nekem még megvolt akkor a télikabátom (nem tudom, hogyan kerülte el eddig figyelmüket), ezt az egyik csendőr, mert rajta ültem, úgy tépte ki alólam, hogy az egyik társamnak kellett engem megfogni, hogy kabátommal együtt ki ne essek a vonatból. 'Jaj, de jó lesz ez a kabát a feleségemnek, nagyon könnyű!' Még akadt egypár öngyújtó, villanylámpa, ceruza, cigaretta, ezt mind elvitték a csendőrök. A kofferokat is újból átkutatták, azon ürügy alatt, hogy cigarettát keresnek, de ha ezt nem találtak, jó volt a zsebkendő, törülköző, pipereszappan, kölnivíz stb. is" - emlékszik az egyik vagon parancsnoka, dr. Schenk Erzsébet.

84 Úgy tűnik, a németek nyájas hazugságait hálásabban vették, mint az őket teljes bizonytalanságban tartó, pénzéhes magyar csendőrök társaságát: „A németek útközben igen rendesen bántak velünk. A magyarok semmit sem árultak el utunk végcéljáról, ezzel szemben a németek azzal biztattak, hogy Né79 Hídváry István interjúja G. A.-nével. K. F. szerint a szerelvény kb. negyven kocsiból állt. K. F. visszaemlékezései a vészkorszakra. Kézirat, 1981. 80 Hídváry István interjúja Sz. A.-nével. 81 Endre László a minisztertanács 1944. június 21-i ülésén. Braham 824-825. p, 82 Czilczer György meghallgatása során felvett DEGOBjegyzőkönyv (3550. szám). 83 Az esetekről Schenk Erzsébet doktornő számolt be a DEGOB munkatársainak. DEGOB-jegyzőkönyv 3551. szám. 84 Schenk Erzsébet meghallgatása során felvett DEGOBjegyzőkönyv (3551. szám). 89