Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Rendeltetési állomás: Auschwitz – A gyűjtőtáborok és a deportálás - Élet a gyűjtőtáborokban
tási hivatalvezetője már május 17-én az alábbi táviratot küldte Veesenmayer birodalmi megbízottnak, magyarországi követnek: „A birodalmi külügyminiszter úr arról értesíti, hogy a Führer... úgy nyilatkozott, hogy amennyiben Magyarországon a lakosság a zsidók elleni rendszabályokban segítségünkre lenne, mi talán ezeknek a zsidóvagyonból juttathatnánk. Ez aktivizálná a lakosság közreműködését." 49 Arra vonatkozó parancsot, hogy gyűjtőtáborokba való átköltözésüktől kezdve a helyi sajtó egyáltalán nem foglalkozhat zsidóügyekkel, nem találtunk, 50 tény azonban, hogy még az antiszemita cikkektől máskülönben hemzsegő salgótarjáni A Munka című hetilap is mélyen hallgatott a bányaistállóról és a halálvonatokról. 51 Sőt, a lap május 20. és június 10. közötti, vagyis 27-ei és június 3-ai számaiban semmiféle híradást nem olvashatunk a zsidósággal kapcsolatban, a gyűlölködő cikkek sora csak június 10-én folytatódik tovább. A Nógrádi Hírlap is elnémult május 20-ai száma után. A megyei lap egészen júliusig nem foglalkozott a zsidókkal, leszámítva a június 3-ai számot, amelybe jókora késéssel került be a megye tűzoltóparancsnokának légórendelete. (Többek között megtiltotta a zsidó háztulajdonosoknak, hogy légoltalmi felszereléseiket a gettóba bevigyék, leváltatta a zsidó házparancsnokokat, menekülés esetére pedig feltétlen elsőbbséget biztosított a keresztényeknek.) 52 Nógrád Vármegye Hivatalos Lapja május 25. után, amikor a balassagyarmati gettórendeletet ismertette, csak június 29-ei számában hozta a balassagyarmati orvosnő, Schenk Erzsébet egyébként május 25étől hatályos nyugdíjazási határozatát. Ami pedig az egész ország zsidóságának félrevezetését illeti, május 26-án Thadden német követségi tanácsos többek között ezt jelentette Ribbentrop hivatalának: „A megindított deportálások a zsidók között Magyarországon főként Budapesten váltottak ki jelentős izgalmakat. A küszöbön álló gyökeres megoldás ellenére a fent említett törvényhozási munka továbbra is teljes lendülettel halad. A budapesti Zsidó Tanács útján közzététették, hogy a rendszabályok csak a keleti területek zsidóságát érintik, akik a többi, elmagyarosodott zsidóval ellentétben megőrizték zsidó jellegüket; hiszen a törvényhozás munkájából világosan látható, hogy a többi területen másként fognak eljárni, különben a munka felesleges volna. Nem firtatjuk, hogy e propaganda hatására vagy más okból - az egyéb területek zsidósága, a megkezdődött deportálások ellenére, eddig nyugodtan viselkedik. Az SS-szervek azonban általában bizonyos nehézségekre számítanak, ha a koncentrálási és elszállítási intézkedések a többi vidéken is megindulnak." 53 A deportálást közvetlenül megelőző napokban - megfelelve a felsőbb rendelkezéseknek - a rendőrség vitt ki a gyűjtőtáborokból néhány mentesített zsidót. Június 3-án a mentesítő okirattal bírók gettóból való elbocsátása ügyében írt a balassagyarmati rendőrség az alispánhoz, 54 9-én pedig sürgöny érkezett a hivatalba a vegyes házasságból születettek zsidó táborból való kiengedése tárgyában. 55 A rendőrkapitányság tisztjei Balassagyarmaton úgy tettek, mintha saját jóságuk, emberségük mozgatta volna őket. Úgy jártak el, hogy a túlélők évekkel később is önfeláldozó bátorságukért dicsérték őket. „Mikor minket kivittek a Nyírjesbe, a vádlott [Óriás Oszkár rendőrfogalmazó] minket, félvéreket különállított, és mondta, hogy amennyiben lehet, meg fog bennünket menteni. Másnap kimentünk munkára, s mikor visszatértünk, anyám azzal fogadott, hogy szabad vagyok. Róthnéval együtt visszavittek a gettóba, és ott a vádlott becsületszavunkat vette, hogy nem szólunk senkinek az ügyről, majd egy cédulát adott nekünk, hogy hazamehessünk. Mielőtt elmentünk, mondta, hogy rejtőzzünk el, nehogy a németek meglássanak, s megígérte, hogy a lakásunkon nem fog kerestetni. Róthnénak igazolványt adott Nagymarosra való utazásra. Később kereszténynek nyilvánítottak, s így teljesen szabad lettem" - vallja a Kollár testvérpár életben maradt tagja. 56 A kikeresztelkedett Erdős Antal egyenesen a rendőrkapitánynak köszönte meg életét az Eör49 Wilhelmstrasse 848. p. 50 Szegedről ismerünk ilyen célú tiltó rendelkezést. Molnár 137. p. 51 A Munka ekkoriban már a losonci olvasóközönséget is informálta a megszűnő Losonci Hírlap helyett. 52 Nógrádi Hírlap, 1944. június 3., 2. p. 53 Wilhelmstrasse 854. p. 54 Alispáni iktatószám: 11024. 55 Alispáni iktatószám: 11242. 56 NML XXV. 1. b) 220/1945. 85
