Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Rendeltetési állomás: Auschwitz – A gyűjtőtáborok és a deportálás - Élet a gyűjtőtáborokban

addig egy másik szerint vasúton utaztak egy majorig.

30 Hogy pontosan hol töltötték a deportálást megelőző utolsó napokat, ők maguk sem tudják. (•41.) Csak annyi biztos, hogy vasútvonal közelébe kerültek. Élet a gyűjtőtáborokban A végtelen elkeseredettségben, félelemben töltött napokra, istállóbéli létükre csak nehezen tudnak visszaemlékezni a salgótarjáni túlélők. Sokszor bizonytalanok, és még határozottnak tűnő állításaik is gyakran tévesek. A június 5. és 13. közötti, vagyis ténylegesen legfeljebb nyolc-kilenc napot általában többnek érzékelték, akik egyáltalán érzékelték. „A bányai istállóban tíz napig voltunk... Mi már borzalomban voltunk" - mondja egyikük.

31 Nem emlékeznek pontosan a többiek sem: „Elég hamar elvittek a bányához, ide a bányaistállóba, ott is voltunk egypár napig. Hogy meddig, pontosan nem tudok rá visszaemlékezni. Egy hétnél tovább voltunk biztos ott, de hogy meddig, arra nem emlékszem pontosan. Nézze, az ember úgy el volt keseredve, hogy én nem emlékszem pontosan."

32 „Sok mindenre jól és világosan emlékszem" - állítja K. Jné, a bányaudvarban töltött időt mégis nagyjából három hétnek gondolja.

33 A jelenség magyarázatát Heller Ágnes ebben látja: „... bár a történet hónapokban számítva rövid volt, az elbeszélés nem lehetett eléggé lassú. Hiszen tudjuk, hogy az átélt élmény ideje nem azonos a kalendárium vagy az óra idejével. Ami a kalendáriumban, mondjuk, június hónap volt, összesen 30 nap, az a mi életünkben éveket jelentett."

34 Éppen az idődimenzió torzulása okozhatja az úgynevezett holocaust-traumát, azaz a holocaust-élmény elfelejtését.

35 Azért nem lehet elbeszélni, azért nem lehet emlékezni rá, „mert nem illeszkedik sem az 'előttbe' sem az 'utánba', sem a múltba, sem a jövőbe, de még a jelenbe sem."

36 A holocaust „pillanatok, történések és tapasztalatok összefüggéstelen egymásutánja"

37 - véli. S valóban, ha időpontokra és időtartamokra nem is, szembetűnően sok apró képdarabra emlékeznek élénken, majd fél évszázad távlatából. (•42.) Az időre vonatkozó kérdést követően többen azonnal át is terelik a szót másra, főként a rengeteg patkányra: „A bányaistállóban tíz-tizenkét napig voltunk, annyi volt, körülbelül annyi. Napra pontosan nem tudom megmondani csak azt, hogy patkányok szaladgáltak."

38 „Azt se tudnám megmondani, az időpontot pontosan, hogy mikor kerültünk a bányaistállóba. Csak azt tudom, hogy tele voltunk patkánynyal. Mindenütt tele volt a bányaistálló patkánynyal. Megették az élelmünket."

39 A folyamatosan szakadó eső, a rothadó szalma bűze, a tömeg nyomorgása mellett kitörölhetetlen emlék maradt a sötétség is. A gettó kifelé néző házainak ablakait a rendőri szabályzat értelmében kellett eltakarniuk, a bányaistállót pedig már odaszállításuk előtt gondosan elsötétítették. Istállóbéli megaláztatásaik fokát jellemzi, hogy Auschwitzból hazakerülve egyiküknek első dolga volt elsétálni az egykori gyűjtőtáborba: „Később elmentem megnézni a bányaistálló ablakát, odavándoroltam. Úgy voltam, mint Semprun a Nagy utazásban: kijött a lágerből, lenézett, és azt mondta, hogy ez az a pillanat, amiért érdemes volt túlélni. Hogy kívülről láthatom a lágert."

40 A vármegye többi gyűjtőtáborától eltérően a bányaistállóból már nem vitték munkára a zsidókat. „Hát, ott már nem kellett sehova se menni, ott már csak vártunk, hogy itt lőnek-e agyon, vagy elvisznek-e valahova, vagy mi lesz velünk" - idézi fel egy túlélő.

41 Eleget téve Jaross belügyminiszter kívánsá30 Somogyi Magda emlékei szerint a majorba tartó vonaton kettős haláleset is történt: a gyógyszerész házaspár, Bolgár Miklós és felesége reggel mérget kevert magának, így „a lehetőségekhez képest fájdalommentesen" haltak meg a vagonban. Somogyi 39-40. p. 31 Hídváry István interjúja G. A.-nével. 32 Hídváry István interjúja A. G.-nével. 33 Hídváry István interjúja K. J.-nével. Szó szerint idézve: „A bányaudvarban három hétig voltunk, nem tovább. Nem hiszem, hogy tovább lettünk volna. Nem tudom." 34 Heller Ágnes: Arc, név, emlékezés. In: Küzdelem az igazságért 249-254. p. Hivatkozott rész: 249. p. 35 Heller 250. p. 36 Heller 251. p 37 Uo. 38 Hídváry István interjúja Cs. Gy.-nével. 39 Hídváry István interjúja K. J.-nével. 40 Hídváry István interjúja Sz. A.-nével. 41 Hídváry István interjúja G. A.-nével. 83