Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Képek a Nógrád megyei zsidóság történetéből - Hitközség – templom – közösség

A hitközséget a helyi zsidóság legtekintélyesebb férfija, az elnök vezette. A hitközségen belüli val­lási, hitfelekezeti, igazgatási vitás ügyeket az orto­dox szervezeteknél szokásos módon egy válasz­tott, felekezeti bíróság intézte. A zsidó intézmények fenntartásához természetesen bevételekre volt szük­ség, amelyek a hitközségi adókból, az állatok vága­tási díjaiból, adakozásokból, vagy például a temp­lomi helyek bérbeadásából, a templomszékek jöve­delméből folytak be. A hitközségi elnök és az elöljáróság tagjai mellett, akik szolgálatukért nem kaptak javadalmazást, fi­zetett „alkalmazottak" is tevékenykedtek. A rab­bin kívül a hitközséget szolgálta az úgynevezett templomszolga vagy samesz, aki az imaház rend­jét óvta, a kántor vagy házán, aki a szentély felügye­letét is ellátta, vagy például a metsző, azaz a sak­ter, aki a zsidók által fogyasztható állatok rituális előírás szerinti vágását végezte. Különös szakér­telmet követelő munkája nem iparűzésnek, hagyo­mányos mészárosságnak, az általa elkészített hús árusítása pedig nem kereskedelemnek számított, hanem a Mtközség kizárólagos jogát képezte, s nem mellesleg jelentős bevételi forrását is. A zsidó mé­szárszék, a vágoda fenntartása így természetesen a hitközség feladata volt, csakúgy, mint például a rituális fürdőé (mikve), amely a test megtisztulása mellett a zsidó háziasszonyok új edényeinek hasz­nálatbavétel előtti megmentésére szolgált. Országszerte nem volt található olyan zsidó hit­község, amelyben ne működött volna betegsegélye­ző és temetkezési szent egylet, héber nevén chev­ra kadisa. A jótékonysági és vallásos egyesülés a szegény betegek ellátásáról, a halottakról, a teme­tési előírások betartásáról, illetve a zsidó temető­ről gondoskodott. A jótékonykodás, a szegények­ről való gondoskodás igénye jellemezte a zsidó egyesületek jelentős részét (pl. a nőegyleteket), má­sik részük pedig kulturális és vallási célokat szol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom