Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Varsány

Weisz Tibor = Grünwald Margit • an: - • ap: - • szh: - • ék: -év • hé: - • hh: - • af: St. eml. Weisz Tiborné *Grünwald Margit • an: Blumenthál Eszter • ap: Grünwald Móric • szh: Vanyarc • ék: 39 év • hé: - • hh: musz • af: lev. dok. Forrás: Telek 106.; NML IV. 7. c/2. Öi. 975.; NML IV. 7. c/3. Öi. 983.; Vallási adatok 46.; NML IV. 455. 8. 3789/ 1941.; Gazdacímtár 187.; 1941. népsz.; NML VII. 1. Fb. 1788/1939. Varsány Mocsáry Antal 1828-ban megjelent monográfiája szerint tízfőnyi izraelita közösség élt már ekkor a faluban. (Ludovicus Nagy lexikonja azonban 41 lelket említ ugyanebben az évben!) Az 1846-os megyei összeírás hét családfőt név szerint Klein Gábort, Deutsch Bernátot, Grünhut Pált, Weisz Jakabot, Lázár Márkust, Gutmann Samut és Klein Iciget említi. Ugyanennyi volt a feleségek száma, 13 a fiúké és 10 a leánygyermekeké. Ez összesen 37 főt jelent. A század második felében számuk tovább emelkedett. Az 1870. évi országos népszámlálás 50 izraelitát mutatott ki a község 885 lakosa között. 1880-ban 77,1890-ben 80,1900-ban 47,1910-ben 45 lelket írtak össze. Ezt követően azonban a zsidók száma megcsappant: 1920-ban már csak 14,1930ban 11 izraelita élt itt. 1852 és 1895 között a következő zsidó családok éltek a településen, illetőleg Tábpusztán: Spitzer, Gutfreund, Klein, Kohn, Grünhut, Freisinger, Reich, Lőrincz, Stern, Hoffmann. Imaházuk és temetőjük a katolikus templom mellett volt. A zsinagóga már 1847-ben állt, a Klein Gábor haszonbérlő gyerekeinél tanítóskodó Ungár Károly is említést tesz létéről a naplójában: „denn die Zeit war da, wo man zum Abendgebet in der Sinagoge sitzt, wir gingen auch alle zum Gottesdients, und nach verrichtetem Dienste ich wieder zurück". Sokáig anyaegyház működött itt, ide járt Sipek, Iliny, Csitár és Rimóc zsidósága. Ugyanakkor a Zsidó Lexikon szerzője szerint a falunak önálló szervezete soha nem volt, anyakönyvileg a szécsényi ortodox hitközséghez tartozott. A hívők a polgári életben kereskedők (Grünbaum Ignác, Grünbaum Miksa, Hoffmann Bernátné Klein Rena), házalók, kocsmárosok (Hoffmann Bernát), mészárosok (Klein Ignác) voltak, de többen mint földhaszonbérlők és földtulajdonosok (Klein Dávid, Baumgarten Fülöp, Hoffmann Kornél, Felsenburg György, Glück Adóimé, Klein Jakab) dolgoztak. A19. és 20. század fordulójára a falu határának már mintegy nyolctized része volt a zsidó birtokosság kezében. A zsidók és keresztények között feszültségforrást jelentett, hogy a katolikus egyházközség kezelésében lévő elemi iskola fenntartásához a zsidó lakosság nem járult hozzá. A szécsényi izraelita anyakönyv bejegyzései szerint a 19. század közepén a leggyakoribb családnevek a Spitzer, Gutfreund, Klein, Kohn, Freisinger, Grünhut, Reich, Lőrencz, Stern, Hoffmann voltak. 1852 és 1870 között e családok közül a legnagyobb számúként a Klein és a Kohn szerepelnek. A varsányi zsidóság költőt is adott a magyar irodalomnak a hírlapíró és lapszerkesztő Varsányi (Klein) Gyula személyében (1863-1908). Egyik versében megemlékezett szülőfalujáról is: Szülőfalum Sötéten a zöld parton állva, Lenézek a kék tengerárba, S hová számomra nincsen út, Mikéntha látnám lent a mélyben, Tavaszi virulás díszében, Szülőhelyem, a kis falut. A játszótársak megnövének, És boldogan mind otthon élnek; Nekik az a falucska tág — S én ki távol bolyongok egyre, Tovább vágyódom még lihegve, Szűk nékem az egész világ. Nem láttok többé, régi házak! Mert nem bocsátnak el a vágyak, Előre űznek, hajtanak... Oh! ha kis falumon örökre Mélységes tenger hömpölyögne, Akkor se lenne távolabb! Szegény zsidó kereskedősegédként került a fővárosba. Önmagával meghasonlott lélek volt, kese738