Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Salgótarján
ra, névadója az első tarjáni gimnáziumnak (amelyet a mai Madách Imre Gimnázium tart elődjének), igazgatósági elnöki tisztet töltött be a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nél. Fia, ifjabb Chorin Ferenc, aki nem mellesleg a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alelnöke is, elnök-vezérigazgató volt ugyanezen vállalatnál. A salgótarjáni bányaigazgatóságot 1902-től Gerő Nándor vezette. Bíró Pál a Rimamurány-salgótarjáni Vasmű Rt. elnök-vezérigazgatója, Weiss Fülöp a Salgótarjáni Palackgyár első igazgatósági elnöke, s egyben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank feje volt. A19. század utolsó két évtizedében a kereskedelemből és vendéglátásból, valamint az iparból élők mellett jóval kisebb részt (kb. 5%) tettek ki azok, akik valamilyen egyházi szolgálatot láttak el, foglalkozásukként ezt jelölték meg. Közülük esett már szó a Pozsonyból származó rabbiról, Deutsch Mózesről. Rajta kívül ide tartoztak a kántorok, alkántorok, valamint zsidó vallásmagyarázók, teológusok is. Egyikük egyenesen Egyiptomból, Kairóból érkezett Magyarországra, s gyöngyösi feleséget választva telepedett le a városban. Hozzájuk hasonló számban éltek a századvégi Salgótarjánban zsidó magánhivatalnokok és értelmiségiek, ekkortájt főleg tanítók és orvosok. A rohamosan fejlődő város közegészségügyi viszonyai katasztrofálisnak voltak mondhatók, miután egyre többen és többen zsúfolódtak össze kis helyen. Az 1860-as évek végéig csak egyetlen (!) orvos élt a községben, a nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendő Jungmann Mihály, aki a társasági élet fő fórumának, a Casinónak szervezőjeként, a takarékpénztár tagjaként, a zsidó szent egylet magánorvosaként is ismert szereplője volt a város életének. A század végén már hét orvos gyógyított a tizenháromezer lelket számláló Tarjánban, például a jótékonykodásáról, emberbarátságáról ismert Lőwinger Rezső és Winter Samu. 1920-ban tíz, 1935-ben pedig 22 orvosa volt a városnak, s köztük mindvégig szép számmal akadtak zsidók. A 20. században már jelentős számú ügyvéd is gyarapította a tekintélyes zsidó értelmiség köreit. A tarjáni zsidóknak elenyésző része, ám esetenként nem kis eredménnyel gazdálkodással, termőfölddel is foglalkozott. A 19. és 20. század fordulóján hat nagybirtok alakult ki az egykori földesúri család, a Jankovichok uradalma helyén: Szilárdy Ödöné, a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságé, a Rimamurány-salgótarjáni Vasmű Részvénytársaságé, Luby Gézáé, valamint Klein Jakabé és Hoffmann Móré. A két zsidó nagybirtokos közül Klein Jakabnak 539 katasztrális holdnyi (1 katasztrális hold = 5755 m 2 ) földje volt, rajta öszszesen tizenkét cseléddel és hatszáz juhval, Hoffmann Mór pedig 504 holdas földjén 240 juhot tartott és tizennégy cselédfamíliának adott megélhetést. A források szerint a két világháború között nagyobb földje kilenc testületnek, illetőleg személynek volt, köztük a zsidó Kretsch Lajosnak, aki a húszas években - több birtokostársához hasonlóan számos parcellát ajánlott fel földjéből a lakásgondokkal küszködő acélgyári munkások részére. Az itt élő zsidóknak is köszönhető, hogy az idővel várossá cseperedő község szürke hétköznapjai oly sok új színnel, addig még ismeretlen, modern létesítménnyel gazdagodtak. Nem csupán a szállodákra, különleges kereskedésekre vagy az áruházakra gondolhatunk, hanem olyan újdonságokra is, mint például a helyi sajtó megjelenése. Városunk első lapja, amely a Salgó-Tarján nevet kapta, 1882-ben jelent meg Friedler Ármin kiadásában. A Friedler-nyomdában készültek a 20. század elejének sajtótermékei is: 1902-től a Salgótarjáni Lapok, amelynek első főszerkesztője dr. Jungmann Rezső volt, vagy például 1905-től Rosenberg Miksa szerkesztésében a Salgótarjáni Hírlap. Valódi különlegességnek számított a Polacsek Vilmos szerkesztésében és kiadásában havi rendszerességgel megjelenő Parisiana nevű divatlap, a két világháború között pedig még „Miskolc, Balassagyarmat, Salgótarján és vidéke vallásos jellegű hetilapja", a Szombati Értesítő is gazdagította a sajtópalettát. Ott lévén a település leggazdagabb polgárai között, a törvények értelmében - mint virilisek - a zsidók helyet kaptak a salgótarjáni képviselő-testületben is (ritkábban nem vagyonuk révén, hanem választás útján kerültek be abba). Komolyabb politikai tevékenységet azonban csak a 19. század legvégétől fejtettek ki. 1898 márciusában például a királyi járásbírósági székhely Fülekről Salgótarjánba helyezését kérelmezték. Indítványuk nagyszerűen mutatja azt a szándékukat, ahhoz fűződő természetes érdeküket, hogy lakóhelyük minden tekintetben egyre fejlődjön. A Salgótarján várossá nyilvánításáért folyó szorgos munkában is szép számmal és sikerrel vettek részt. Külön kiemelendő kö675
