Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Nógrád
A Bischitz család már hosszú évtizedek óta nézsainak számított. Bischitz Jakab még Balassagyarmaton született 1866-ban, apjánál tanulta ki a kereskedőszakmát. 1894-ben nyitotta meg itteni vegyeskereskedését. Hosszú időn át volt községi képviselő. A háborúban a nógrádi székhelyű 16-os honvéd gyalogezrednél szolgált és az olasz fronton dúló harcokban vett részt. Felesége családnevéből következtetve Nógrádsápról nősült. Nejét Reiner Fáninak hívták, akinek családneve megegyezik egyetlen ismert fiuk, Ferenc feleségének nevével, aki sápi születésű volt. A deportálás - a községi jegyző 1945-ös jelentése szerint - a család 3 tagját érintette. Közülük csak a fiú, Bischitz Ferenc, és felesége, Reiner Jolán sorsáról tudunk. Őket „1944. május l-jén Nézsáról Keszegre, majd onnan Balassagyarmatra, a gettóba hurcolták" - fogalmaz a halotti anyakönyvezésükhöz kiadott községi bizonyítvány 1947-ben. NÉZSAI ÁLDOZATOK Bischitz Ferenc = Reiner Jolán» an: Reiner Fáni • ap: Bischitz Jakab • szh: Nézsa • ék: 47 év • hé: - • hh: - • aj: lev. dok. • „Bischitz Ferenc kereskedő 1897-ben, Nézsán született. Iskolái elvégzése után a kereskedői pályára lépett. 1935-ben lett önálló kereskedő. A világháborúban az olasz és román fronton harcolt. Felesége: Reiner Jolán." Bischitz Ferencné *Reiner Jolán • an: Deutsch Eleonóra • ap: Reiner József • SZ/Í: Nógrádsáp • ék: 42 év • hé: 1944 • hh: dep. • af: anyakönyv Forrás: NML IV. 7. c/3. Öi. 985.; 1870. népsz.; Vallási adatok 34.; 1941. népsz.; NML V. 313.2.439/1947.; NML IV. 512. 2. 933/1945. Nógrád Az egykor népes zsidó közösség múltjáról csak kevés adattal rendelkezünk. Mocsáry Antal monográfiája 1828-ban még nem említ egyetlen izraelitát sem. Ugyanígy tesz Fényes Elek 1851-ben megjelent geográfiai szótára is. Betelepülésükre csak a század második felében került sor. 1878-ban 4 iskolaköteles, izraelita vallású gyermeket írtak össze a dél-nógrádi községben. Sammel Bernát, Kohn Száli és Fanni, valamint Grosz Mari helyben járt iskolába Bogner Józsefhez. A falu lélekszáma 1880 és 1941 között másfélezerről 1811 főre nőtt. Az izraeliták lélekszáma a következőképp alakult: 1870-ben az 1441 lakosból 30 fő, 1880:44,1890:49,1900:57,1910:45,1920:38, 1930: 34,1941: 41 fő. A zsidók közül senki sem rendelkezett nagyobb földbirtokkal. Az 1942. évi 15. te. végrehajtása során özv. Sámuel Mórné 50 holdas ingatlanát vették igénybe, részben kisbérletekké alakítva. Foglalkozásukat tekintve főként kereskedőket találunk a közösségben (az áldozatok között pl. Grósz Aladár Fülöp, Kiszner Arrnin, Kohn Béla, Kohn Dezső és Sámuel Rezső is ezt a foglalkozást űzte). De 1944-ben lakott itt rabbinövendék (Kiszner Ernő), mészáros (Kohn Emil) és órássegéd is (Neuhauser Bernát). Nem tudjuk, hogy a helybeli zsidóság tartott-e fenn imaházat. A járási főszolgabíró 1944 júniusában mindenesetre azt jelentette az alispánnak, hogy Nógrád községben egy félkész, be nem fejezett zsinagóga található. Grosschmid Pál arról is kérdezte felettesét, hogy lebontassa-e az épületet. 1944 elején összeírták a 3600/1943. ME számú rendelet alapján be nem jelentett zsidó ingatlanokat. Nógrádon az alábbi tulajdonok kerültek felsorolásra: Gross Fülöp 502 négyszögöl, özv. Sámuel Mórné 8 kh 1150 négyszögöl, Márkus Bernát 2 kh 71 négyszögöl, Kohn Dezső és neje 3 kh 103 négyszögöl, Kohn Sándorné 2 kh 807 négyszögöl. A jogszabályok által előidézett vagyonvesztés megannyi formája sújtotta a nógrádi zsidóságot is. Ezek egyike volt a mezőgazdasági ingatlanok kötelező átengedése különböző birtokpolitikai és szociális célokra. Jellemzi a kor hangulatát, a kisemmizettek többszörös megaláztatását az a jegyzőkönyv, melyet 1944. április 12-én vettek fel a községházán. A dokumentumban a haszonbérlők panaszkodnak a Sámuel Rezső nógrádi zsidótól elvett és a vitézi széknek átadott földek hasznosításáról. (•71.) A helyi zsidóságra, csakúgy mint sorstársaikra országszerte, a megszégyenítő, korlátozó jogszabályok özöne zúdult az elhurcolásuk előtti pillanatokig. Ezek egyike volt az a rendelkezés, mely a „zsidó rádiók" beszolgáltatását tette kötelezővé. Nógrádon 1944 áprilisában „özv. Kohn Sándorné 1 db detektros, ismeretlen gyártmányú, szám nél633
