Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Lőrinci
itt megszűnt a temetkezés, a helyi zsidók a pernyepusztai (később petőfibányai) sírkertet vették használatba, ahol szintén volt egy kis ravatalozó. A temető 1945 után Petőfibánya köztemetője lett. Ma már régi zsidó síremlék nem találhatók benne. Borovszky megyemonográfiája szerint „szép, belterjes gazdálkodása van a selypi uradalomban báró Tornyay Schosberger Rezsőnek". A selypi Schosberger-uradalom Héhalom, Lőrinci, Palotás és Zagyvaszántó határában terült el. Kiterjedése 1910 körül 7500 magyar hold volt. A cukorgyárhoz kötődve, igen nagy területen termeltek cukorrépát. Állatállománya az 1910-es években: 96 ló, 1092 szarvasmarha, 300 sertés volt. A napi 6000 liter tej jelentős részét Budapestre szállították. Az uradalomhoz tekintélyes szőlőbirtok is tartozott Lőrinci határában. Itt a múlt század elején jellegzetes borszőlő volt a burgundi, az ezerjó és a rizling. A gazdaság, mint egy belterjes, komplex üzemi vertikum, rendkívül hatékonyan működött: építési nyersanyagokat termelt (kőbánya, téglagyár), feldolgozta, sokoldalúan hasznosította a mezőgazdasági terményeket (cukorgyár, malom, állattartás), hasznosította a melléktermékeket (pl. takarmányüzem). A birtokos, Schosberger Rezső Nógrád vármegye legtöbb adót fizetői közé tartozott (1915-ben pl. a második helyen). A családban Rezső nagyatyja, a pesti nagykereskedő Simon Vilmos kapta meg 1863-ban a nemesi címet, Tornyay előnévvel. Fiát, Zsigmond turai földbirtokost az uralkodó 1890-ben emelte a bárók közé. Rezső 1862-ben született, iskoláit Budapesten, Würtenbergben, Drezdában, Halléban és Magyaróvárott végezte. 192324-ben Vörösmajoron épített kastélyt, 1928-ban pedig a selypi cukorgyár egyedüli tulajdonosa lett. 1936-ban hunyt el. Az uradalmat többnyire zsidó származású szakemberek vezették, 1934-ben pl. Wohlstein Jakab gazdasági tanácsos és jószágigazgató. Az 1930-as években a vörösmajori gazdaság intézője Spitzer Jakab volt. Az Árpád út 212. szám alatt lakott. A környék legnagyobb ipari vállalkozása a közelben felépült selypi cukorgyár volt. Schosberger Henrik és fia, Rezső, az uradalom termelésére alapozva építette fel az üzemet 1890-ben. A Selypi Czukorgyár Rt.-nek több részvényese volt: Schosbergerék mellett Offermann Győző, Brüll Ármin és Zsigmond, Kohner Ágoston és Fischl Béla. Az első években már 8-9000 tonna homokcukrot állítottak elő. A gyár vezetése gondot fordított a képzett szakmunkások letelepítésére, már 1890-ben elemi iskolát létesítettek, a tisztviselői lakások után munkáslakásokat is építettek. A századforduló környékén, a 200-350 állandó dolgozó mellett, kampányidőszakban 1000-1500 fő idénymunkást alkalmaztak. A gyár termelésének 90%-a exportra ment, a cukortermelés elérte a 150 000 mázsát. 1911-ben a gyár a megye második legtöbb embert foglalkoztató vállalkozása volt. Vezetői közül Gerő Izidor vegyészmérnöki végzettséggel rendelkezett. Budapesten, 1866-ban született, 1890 óta majd fél évszázadon át szolgálta a gyárat, kezdetben mint műszaki tisztviselő, majd igazgatóhelyettes, végül 1926 óta műszaki igazgató, majd első számú vezető. A gazdasági válságnak és a Schosbergerek sikertelen tőzsdei spekulációinak köszönhetően a gyár 1926-ban csődbe jutott. Részvényeit, a Zsófia Malommal együtt, a Magyar Cukoripari Rt. vette meg. A Schosberger család már az 1910-es években is rendelkezett egy malommal a faluban. Az újabb üzem csak 1921-ben épült fel. 1924-ben különvált a cukorgyártól és Zsófia Malom Rt. néven működött tovább. A 25-30 főt foglalkoztató és kb. 1 millió pengő összértékű malom 1936-ban beolvadt a Selypi Cukorgyár Rt.-be, majd a Magyar Cukoripari Rt. vette meg. Vezetője sokáig Tänczer Jenő volt. A Beocsini Cementgyár Révész Ármin vezetése alatt működött. A helybeli zsidó lakosok részt vettek a falu közéletében is. Például Leopold (Lelkes) Aladár állatorvos, aki a közeli Cserhátszentivánon született 1896-ban, és 1919-ben került Lőrincibe, a községi sportegylet egyik alapítója volt. O volt az első halott, akit a pernyepusztai temetőben hantoltak el. A Blumenthál családnak kölcsönzője volt, ahol cséplőgépet, vetőgépet, ekét, kerékpárt is lehetett bérelni. A család szabóműhelyt is üzemeltetett, ahol a lányaik is dolgoztak. A falusiak emlékezete szerint övéké volt az első személyautó Lőrinciben. Blumenthál Lajos feleségével és Ervin nevű gyermekével (és esetleg további hozzátartozóival) a háború első éveiben Losoncra költözött. Mindhármukat az ottani áldozatok közé soroltuk. Az emlékezők szerint a front elvonulása után a családból 614
