Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Leszenye - Losonc

talmudisták látták el. Ez az állapot azonban mindinkább tarthatatlanná vált, és „végső erőfeszítések árán" 1851-ben rendszeresítettek egy rabbiállást. (A hitközség irattárát tanulmányozók arra a következtetésre jutottak az 1930-as években - ma már ezek az iratok nincsenek meg -, hogy már 1848-ban is lehetett a losonci hitközségnek rabbija, éspedig Högyész Moshe személyében, aki a szabadságharc leverése után bevonuló osztrák-orosz csapatoktól sokat szenvedett ismert magyar érzelmei miatt. Állítólag a muszkák elhurcolták.) Az első rabbi, akiről a feljegyzések is megemlékeznek, Goldzieher Majer Hirsch, a világhírű magyar orientalista, Goldzieher Ignác nagybátyja volt. 300 forintjövedelemmel rendelkezett, és 150 család tartozott a lelki vezetése alá. Mesterségét Ádler József balassagyarmati rabbinál tanulta ki. Ő oktatta a közösség sakterét is. Pastoha Lőrinc szolgálataiért 120 forintot fizettek. Goldziehert 1851-ben választották rabbivá. Úgy látszik, hogy tudásszomja erősen a világi tudományok felé terelődött, és nem volt elég konzervatív a nagyszámú losonci ortodox szemében. Hét évi lelkészkedése alatt állandóak voltak a belviszályok. Az intrikák következtében 1858 végén távoznia kellett. Utódja, az ortodoxok nyomására, Singer Jakab lett, aki ellen viszont túlzott konzervativizmusa miatt a haladó szellemű hitközségi tagok foglaltak állást. A Losonctugáron letelepedett zsidó családok már a 1820-as években létrehozták imaházukat, amely a tugári piactéren épült fel. A visszaemlékezések szerint ez a város 1849. augusztusi elpusztításakor leégett. Az új imaházat 1850-ben építették fel, az egykori evangélikus líceum közelében (a mai neológ zsinagóga helyén). A hitközség az ötvenes években egyre jobban népesedett, és a 60-as évek elején elhatározták, hogy új istentiszteleti helyet emelnek a régi helyébe. 1862-ben már rendelkeztek azzal az összeggel, amely lehetővé tette a terv valóra váltását. Az építést tetemes, 23 000 aranyforinrnyi költséggel, 1863ban kezdték el Schmiedl Albert akkori hitközségi elnök irányításával. Az épület mór stílusban készült, sarkain négy magas, karcsú toronnyal. 1924-ben, az új, ma is álló neológ zsinagóga építésekor bontották le. A templom építéséig a haladó szellemű tagok kerültek túlsúlyba a hitközségben, akik nem tudták megbocsátani konzervatív társaiknak Goldzieher rabbi eltávolítását. A templomépítés és főleg az alapkőletétel alkalmával kirobbantak a régóta érlelődő ellentétek. A többségben levők „a haladás szellemében" odáig mentek el, hogy a templomi alapkőletételi avatóbeszédet Braun Salamon purnoki rabbi magyar nyelven tartotta meg. Ezzel aztán végleg betelt a pohár. A hitközség több tagja nem lépte át többé az új templom küszöbét, és külön imaházban végezte az istentiszteletet. Az ellentéteket még fokozták a kongresszusi események. 1868-ban, a végsőkig feszült ellenségeskedés atmoszférájában a konzervatívok jelentékeny csoportja kilépett a hitközségből és megalkotta az ortodox szervezetet, amely hivatalos elismerés hiányában az 1888. évi vallás- és közoktatásügyi minisztériumi rendelkezés folytán csak mint imaegyesület működhetett, mégpedig a hitközség fennhatósága alatt. Csupán 1920-ban, már a csehszlovák kormánytól nyert engedély alapján alkothatták meg önálló alapszabályukat. Hivatalos kilépésük dátuma tehát csak innen számítódik, bár „a lelki elzárkózás és különülés" már a templomavatás napjától kezdve külön közösségbe tömörítette őket. A kilépő ortodox hívők száma meglehetősen jelentékeny volt, és ez a hatvanas évek elején sok nehézséget okozott a hitközségnek. A tagok száma csökkent, ennek ellenére a nagyobb terheket vállalniuk kellett. Beruházásokra és intézmények létesítésére így csak később kerülhetett sor, amikor Losonc már kereskedelmi és ipari központtá fejlődött, és ezzel párhuzamosan a hitközség tagjainak létszáma is megsokszorozódott: míg 1860-ban, tehát a templomalapítás évében mindössze 120 adófizető tagja volt, 1900-ig ez a szám 270-re növekedett. 1920-ban 470^ 1932-ben pedig már több mint 600 adófizető tagja volt a losonci izraelita anyahitközségnek. 1878-ban a gyarapodás olyan méreteket öltött, hogy iskola létesítésére is gondolhattak. A losonci izraelitáknak 1851-től 1864-ig csak magánjellegű iskoláik voltak. A hitközség 1864-ben nyitott egy háromosztályú népiskolát, ebben három tanító, valamint egy „munkatanítónő" működött, és 120-140 tanuló tanult. A bérházban fenntartott intézmény azonban anyagi okokból 9 év múlva feloszlott. 1873-1878-ig Frendenberg Antal tartott fenn a városban egy magántanodát. 1881579