Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Képek a Nógrád megyei zsidóság történetéből - Hitközség – templom – közösség

Az egyes településeken belül közigazgatási önállósággal bíró zsidóközségeket (Com­munitas Judeorum) a zsidóság politikai egyenjogúsításától (1867) váltották fel a mai ér­telemben vett, minden zsi­dót kötelezően magukba foglaló hitközségek, melyek szertartási, kulturális és hu­manitárius intézményeket tartottak fenn. Az izraelita hitközségek anyakönyvezési ügyét ösz­szefoglalóan 1885-ben szabá­lyozták az 1924. számú VKM rendeletben. Anyahit­községnek csupán azon hit­községek voltak tekinthetők, amelyeknek anyakönyvezés! joggal felruházott rabbisága volt. A fiókhitközségeket az anyahitközség felügyelete alá helyezték. „Valamint minden magyar állampol­gárnak valamely belföldi község kötelékébe kell tar­tozzon, úgy minden izraeli­tának valamely belföldi hit­községhez kell tartoznia, és pedig a lakóhelyükön levő, ahhoz legközelebb eső hit­községhez. (1868: 53. te. 20. §)" - fogalmaz a Zsidó Lexi­kon. A hitközséghez tartozás tehát közjogi kötelesség és megtagadhatatlan jog volt, amely az ott lakástól függött. Az anyakönyvezés és az ah­hoz kapcsolódva létrehozott anyakönyvi kerületek alap­vetően meghatározták a me­gyei zsidóság egyházszerve­zeti tagozódását is. Az anya­könyv-vezetési joggal bíró hitközségekben ún. anya­könyvvezető rabbik működ­tek (Nagyorosziban, majd Érsekvadkerten, Balassa­gyarmaton, Bérceién, Szügy­ben, Szécsényben, Csecsén, Szirákon, Füleken, Losoncon és Salgótarjánban), s az álta­luk vezetett hitközségek anyahitközségi ranggal bír­tak. Bár az állami anyaköny­vezés bevezetése csökkentet­te ennek jelentőségét, az egy­házszervezeti tagozódásban az anyakönyvi felosztás sokáig megőrizte még meg­határozó jellegét. A megyebéli hitközségek az 1868-1869-es zsidó vallás­szakadást követően szinte kivétel nélkül az ortodoxia útját választották, de pl. Lo­soncon két hitközség is mű­ködött: itt a neológok a vész­korszak előestéjén négyszer annyian voltak, mint az orto­doxok. 1) A losonci neológ (kongresszusi) izraelita hitközség alapszabályai 1896-ból. 2) A hitközségek elnökei többnyire a közösség va­gyonosabb, tekintéllyel rendelkező tagjai közül kerül­tek ki. A képen Herzog Ignác gyáros, a losonci izraeli­ta hitközség elnöke látható az 1930-as években.

Next

/
Oldalképek
Tartalom