Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Képek a Nógrád megyei zsidóság történetéből - Hitközség – templom – közösség

A zsidóság, bár lélekszámát tekintve a 18. század folyamán is jelentősen gyarapodott Nógrádban (1725-ben 19 családfőt, II. József idején pedig már 1752 személyt írtak össze), csak a 19. század derekától telepedhetett le a megye egészében, s élhetett mind szabadabb életet. I. Lipót császár 1693-ban kelt rendelete ugyanis ez idáig lehetetlenné tette számukra Nógrád északi felében a lakhatást, illetve az iparűzést. A szigoron az 1840. évi XXIX. törvénycikk („A zsidókról") enyhített, majd a Szemere-kormány teljes emancipációt hirdető, ám a szabadságharc legvégső óráiban már nem szentesített 1849-es törvényjavaslata után a század második felének rendelkezései könnyítettek sorsukon. (1851: szabad iparűzési és kereskedelmi jog, 1860: birtokképesség, lakhatás a bányavárosokban, újabb foglalkozások szabad űzése.) Az 1848-1849-ben megálmodott politikai és polgári egyenjogúságot végül 1867-ben nyerték el, a felekezeti - s ezzel immár a teljes - jogegyenlőség birtokába pedig 1895-ben jutottak. Nógrádban az 1840-es törvény hatására néhány éven belül megszűnt a zsidóság vármegyén belüli elhelyezkedésének egyenetlensége, s fejlődésnek indultak közösségeik, hitközségeik. A kezdetektől élenjáró szécsényi és balassagyarmati zsidó közösségekhez újabbak zárkóztak fel: már a 18. század derekától, végétől jelentős zsidó központtá vált Csecse, Szügy, Alsópetény, Penc és Becske, a 19. század közepétől pedig Losonctugár (majd Losonc), valamint Szirák. Salgótarján, Fülek, Bércei és Lőrinci zsidósága a dualizmus korában erősödött meg, s alkotott százfősnél is nagyobb hitközséget. (Összlétszámuk a századfordulón már kilenc és félezerre rúgott a megyében.) 1) Rózsavölgyi (Rosenthal) Márk, a későbbi híres hegedűvirtuóz, a reformkor ünnepelt nemzeti zeneszerzője a francia háború előestéjén született Balassagyarmaton, itteni zsidó családban. Önéletírásában így vall: „Balassagyarmaton (Nógrád megyében) születtem, becsületes, de szegény szülőktől. Apám taníttatott, tanulmányaim mellett azonban egy ottani iskolamestertől (nyolcéves koromban) zenét is tanultam, melyhez nagy vonzódást éreztem, úgyhogy ha j cigánybandát hallottam, megálltam, hallgattam őket, s miattuk még tanulmányaimat is elhanyagoltam." A 16. nógrádi, aki újra lényeges szerepet játszott a magyar zenetörténetben. 2) A 19. század közepéről fennmaradt zsidó házasságlevél (keszubó) a Nógrád Megyei Levéltár gyűjteményéből. A rabbi az esketés alatt olvasta fel a házasság érvényességét garantáló, ősi formában megírt szerződést. í km