Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Etes

tározattal helyeztettem rendőri felügyelet alá, s a közben nyert egyéb kedvezmények között a leg­utolsó a 704/1942. számú véghatározat, mely 1942. december 18-án kelt, s melynek értelmében heti 2 napi gyógykezeltetésre, Budapestre távozhatom. Utóbb nevezett kedvezményemnél elfekvő or­vosi bizonyítvány leginkább igazolja, hogy súlyos betegségben szenvedek, s a folyamatban lévő ál­landó kezelés alapján oly orvosságot kaptam, ami néha teljesen eszméletlen állapotúvá tesz. Tisztelettel előadom továbbá, hogy 1878. évben, Erdőtarcsán születtem, s valamennyi szülőim és nagyszülőim is Erdőtarcsán születtek. Katonai szol­gálatomnak 1914-1919-ig eleget tettem, s hadirok­kant vagyok, amit a szécsényi Főszolgabíró Úrhoz 1920. február 7-én, 151/1920. szám alatt Karancs­ságról beterjesztett rokkantsági igazolvány is bi­zonyít. Tisztelettel szabad legyen előadnom, hogy a köz­ségházánál minden nap jelentkeznem kell, eltávo­zásomat, bárhová is történjék az, be kell jelente­nem, s eltávoznom engedély nélkül nem szabad. Hatvannégy éves vagyok. Etesen 1903 óta lakom, s ellenem eljárás folyamatba téve nem volt, s csu­pán a zsidótörvény miatt vagyok rendőri felügye­lettel megpecsételve, ami részemre rendkívül kel­lemetlen. Üzleti forgalmam már a legminimálisabbra csök­kent, árum nincs, egyes közszükségleti cikkek áru­sításától mi, zsidók, teljesen el vagyunk tiltva. Fele­ségem szintén beteg asszony, aki már akkor is rosz­szul van, ha csendőrt lát, annyira fél a zsidótörvény következményeként jelentkező ellenőrzésektől. Etes községben ellenem soha senkinek kifogása nem volt. Rendőri felügyeletem csupán a zsidó­törvény folyománya. Politizálni nem szoktam, s 64 éves korban erre egyáltalán képtelen is lennék. További célom csupán az, hogy békésen, becsüle­tesen éldegélhessek tovább Etesen, ahol eddig is becsületesen éltem. Kérelmemet a Nagyságos Fő­szolgabíró Úr jóindulatába ajánlom, s vagyok leg­alázatosabb szolgája: Gerő Herman etesi lakos. Etesen, 1943. február 10-én." A levelet Etes község elöljárósága a következő záradékkal terjesztette a főszolgabíró elé: „Etes község elöljárósága bizonyítja, hogy Gerő Her­man etesi lakos 1903 óta Etes községben lakik, foglalkozása kereskedő, kérelmében előadottak túlnyomó részét igazolta, s ellene 1942. június 1. óta semmi kifogás nem merült fel. Másoktól szer­zett vélemény alapján politikával nem foglalko­zik, s magaviselete nem kifogásolható." A felügye­let feloldásának azonban nincs nyoma. 1941-ben 15 izraelitát és egy olyan személyt ír­tak össze, aki a zsidótörvények hatálya alá tarto­zott, bár már nem volt a hitfelekezet tagja. 1942 szeptemberében az etesi helyettes főjegyző jelentette a megye alispánjának, hogy „az egyet­len zsidóbirtok, kiskorú Gábor János-féle etesi zsi­dóingatlan, 108.564/1941. VII. A. 2. sz. FM rende­lettel átengedésre lett kötelezve." A Szécsényi járás főszolgabírójának 1944. május 5-én kelt tervezetéből tudjuk, hogy ebben az idő­pontban a községből négy zsidó család, összesen 14 személy gettóba szállítását tervezték. Az áldozatok közül Lusztig Tibornak - a falu egy idős polgárának emlékezete szerint - kocsmája, fűszerboltja, hentesüzlete és szódagyára volt. Ro­senberg Ödön és fia, András, rőfösüzletet mű­ködtettek. Gerő Herman ruhaüzletes volt, gyer­meke, Ibolya lánynevén került be a halotti anya­könyvbe, azonban Gordos Mátyás és neje emléke­zete szerint Gerő Hermannak volt egy Éva nevű unokája is. Az ő nevét azonban - megerősítés hí­ján - nem vehettük fel az áldozatok közé. Az áldozatok között nem találunk Kohn veze­téknevűeket, azonban Gordosék emlékezete sze­rint Kohn Mihály ismert futballista volt a község­ben, fia, Endre pedig Csöke István helyi gazdánál volt béres, és később Izraelbe került. Izraelitaként emlékeznek még „Hajcsiék"-ra, apára és két fiára, akik közül az egyik pilóta volt, s a család általa kerülte el a deportálást. Megőrizte az emlékezet még „Szerénke nénit", a falu bábá­ját. O talán azonos az 1944-ben meggyilkolt Ro­senberg Szerénnel, akinek neve a szécsényi már­tíremlékművön olvasható. ETESI ÁLDOZATOK Friedmann Miklós • an: Schneller Margit • ap: - • szh: Etes • ék: 29 év • hé: - • hh: musz • af: YVA Gerő Herman = Lusztig Berta • an: Schlesinger Hanni • ap: Gerő Ábrahám József • szh: Erdőtar­csa • ék: 66 év • hé: 1944 • hh: dep. • af: anyakönyv Gerő Hermanne *Lusztig Berta • an: Weisz Rozá­lia • ap: Lusztig Henrik • szh: - • ék: 58 év • hé: 1944 • hh: dep. • af: anyakönyv 525

Next

/
Oldalképek
Tartalom