Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Képek a Nógrád megyei zsidóság történetéből - Emberek, tettesek – élet a gettóban

1-4) Az 1940-től Budapesten élő Ács Irén fotóművész egyik legféltettebb kincse: édesanyja, Haas Arpádné Engel Ilona utolsó hozzá írott levele a gettósításra készülődő Szécsényből. A levél szövege: „Édeseim! A kiállott izgalmak miatt már írni sem tudtam napok óta, s igen megbántam, hogy véletek ezt közöltem. Itt aznap levélcenzúra volt, és sajnáltam, hogy az én szomorúan írt lapom nem lett megsemmisítve, ráértetek volna megtudni. Már tegnap mindenki hullafáradt volt, mikor jött a hír, itt maradunk, szóval mindenkinek a lakását ki kellett üríteni, csak egy szobába az összes dolgait kellett bevinni. Képzelhetitek szegény Mamát, csak a férfiak segíthettek neki hurcolkodni, mert mindannyiunk alig bírt elkészülni. Külön ládákba, amit vittünk, és külön, ami marad itt. Napok óta sütöttünk, amiket magunkkal vihetünk, mert azt beszélték, egy hónapi fejadagnál többet nem vihetünk. A zsidó templom körül lesz a gettó, és három napon belül lesznek a lakáscserék, kis szobában 6-an, nagyban 8-an fogunk lakni. A szalmazsákot megtöltve alszunk, azokat vinni akartuk. Bútor itt se lehet, de a matracokat visszük, jobb lesz, mint a szalmán. Minden pénzt megér, hogy hajszolva nem kellett Losonczra indulni rázós kocsin, este lett volna, míg a nehéz teherrel odaérünk, mert több családnak kellett kocsihoz társulni. Mi azon leszünk, hogy ha kisebb szoba is lesz, csak magunk legyünk Mamáékkal. Apát megvigasztaltam, hogy ott már Mama nem fog dolgozni, egész nap mellette fog ülni. Aranyos Babikám, leveleddel lelket öntesz belénk, így senki más nem tudna írni, mint te. Bár adná a jó Isten, mindenben igazad lenne! Csak a 7 és 6 hét nem tudjuk, mi akar lenni, saját fantázia? Vagy valami komoly jó hír? De megnyugtatásnak jó mindenesetre. Most senki se főz két nap, amiket vittünk volna, azt fogyasztjuk, de annyira fáradtak vagyunk, hogy ez jól is jöhet. A sürgönyök is megjöttek ma, a Klárival közös. Hol voltatok együtt? Csak legyetek jóban és tartsatok együtt! Még mi sem tudjuk, kikkel kerülünk [Össze]. Én szívesen laknék Freizingerékkel, az ő házukban, ami ott van, de nem rendelkeznek véle, de megpróbáljuk. Minden lakás egy konyhát vezet majd. Utólag megírom a részleteket, mi már nyugodtak vagyunk, így Ti is legyetek azok. Azt mondták, csomagot se lehet feladni, próbára ment a Babikáé, remélem, a másik kettő is megérkezett, írjatok azonnal, a postás mindenhol megtalál, holnap megint próbálunk a holmitokból visszaküldeni. Itt az a rémhír terjed el, hogy amiket itt hagyunk, elárverezik, hát legalább a ti dolgaitok legyenek otthon, arra ne legyen gondunk, ami nem a miénk, szóval ami Mamánál van, azt lehetőleg visszaküldjük, de táskával nem merjük, mert az túl sok. Sch. Feri egy üres táskával ment, és szóltak, nyissa ki, mi van benne. Nagyon fáj, hogy még Ti is annyira nyugtalanok vagytok miattunk. Azt nem is gondoljátok, hogy a mi kis városunk milyen izgalmas, már reggel 6-kor dobolnak ránk vonatkozó dolgokat. Csókolunk édeseim mindnyájatokat külön-külön és nagyon sokszor: Ilonka."