Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - Gettóélet – gettóemlékezet

Ha nem is minden esetben, de alkalmanként azt éreztetik a túlélők, hogy a „komiszság foka" igazából attól függött, ismerték-e őket őrzőik. A helybeli rendőrök és az idegen csendőrök ilyen szempontból is különböztek egymástól. Szintúgy számíthatott olykor a rendfenntartók magatartásának megítélésében, hogy valaki saját városában, lakhelyén került-e gettósításra, avagy falubéli otthonából hurcolták-e el már május elején egy távolabbi gettóba. A Somoskőújfaluból Kisterenyére elkülönített W. E.-né félelméhez és letörtségéhez legalábbis ez is hozzájárult: „Természetes dolog volt akkor, hogy bennünket senki sem látogathatott, és napjaink bizony így még nehezebben teltek." Idegenek közé kerültek, idegen csendőrök felügyeltek rájuk, akikre még ránézni se mertek.

124 A gettók felügyeletében a rendőrség mellett közreműködő csendőrség emléke nagyon szorosan Összefonódott a vallatások, kínzások, verések emlékével. Salgótarjánban, mihelyt megjelentek a csendőrök, „első ténykedésük az volt, hogy kiválasztottak 30-35 embert, köztük egy nőt is, és elvitték az iskolába vallatni. Másnap még nem jöttek vissza, nem tudtuk, mi van velük, csak harmadnapra szivárgott ki a hír, hogy ütötték-verték őket. így akarták megtudni tőlük, hogy hová rejtették el értékeiket. A nő megpróbált védekezni az ütések ellen, mire még jobban verték" - emlékezik Gescheit Károly.

125 Az értékek elvételével, a salgótarjáni polgári iskolában tartott csendőri vallatásokkal kapcsolatos - de mindig másokra, és sohasem saját magukra vonatkozó - emlékei minden túlélőnek vannak. A gyűjtőtáborba való elszállításukat közvetlenül megelőző „hipisre", és Bellák fogorvos vagy a likőrgyáros Kovács testvérek tragikus sorsára emlékeznek a leggyakrabban, igaz, nem egyformán. (•36.) Még őrizgetett értékeket és készpénzt vettek el a gettó felszámolása előtt, a pénzügyőrök ez alkalommal több mint százezer pengőt „gyűjtöttek össze".

126 Szécsényben is egy gettó területéhez közeli, illetve azon belüli iskolában, az izraelita elemi népiskolában folytak a csendőri vallatások, „és bár halálbüntetés terhe mellett tilos volt elárulni, hogy milyen módon folyt a kihallgatás, az mégis kiszivárgott. A gyanúsított férfiak és nők meztelen talpát addig korbácsolták, míg vagy megunták a pribékek, vagy mégiscsak előkerült egy-egy nyakék, gyűrű, lánc vagy drágakő."

127 Kisterenyén egy lakóház kamrájában verték a gettó rémült lakóit a csendőrök, s motozták meg őket értékeik után kutatva - szülésznők segítségét is igénybe véve. (•37.) Balassagyarmaton „a Kossuth Lajos utca 15. számú házban vallatót rendeztek be, ahová majd minden nap vittek be embereket, és ott a legválogatottabb kínzásokkal igyekeztek kicsikarni a szerencsétlenek titkait".

128 A kínzásokat itt is a csendőrség végezte, egyesek állítása szerint a rendőrség gyengécske tiltakozása mellett (mondván: tehetetlenek voltak az általuk is brutálisnak ítélt eljárással szemben, mert a vallatok csak a miskolci csendőrnyomozó osztálynak tartoztak elszámolással),

129 mások, pl. Kovács István zsidó gettórendőr szerint viszont rendőri támogatással. „A gettóban esténként rendszerint megjelent Bretány [csendőr] százados és Óriás Oszkár vádlott [rendőrfogalmazó], s volt rá eset, hogy szóba álltak velem. Egy alkalommal együttesen mondták nekem, hogy Ipolyságon sokkal több aranyat adtak be a zsidók, mint Balassagyarmaton. Ezután kérdezték, hogy ismerem-e az ő szelíd vallatási módszereiket. Én mondtam, hogy ismerem, mire azt mondták, hogy ha másnapra nem fogunk beszolgáltatni nagyobb mennyiségű értéket, akkor a gyermekeket is megismertetik szelíd vallatási módszereikkel, azonban ha a beszolgáltatások megtörténnek, amnesztiát kapnak azok is, akik később adták be értékeiket. Én ezután beszaladtam az egész gettót, és felhívtam mindenkit, hogy a még náluk lévő értékeket adják be, hogy legalább a gyermekeket megkíméljük a kínzásoktól. A figyelmeztetés megtette a hatását, mert másnapra zárt borítékban még kb. 100 bejelentés érkezett, ezt át is adtuk a hatóság124 Hídváry István interjúja W. E.-nével. 125 A Gescheit Károllyal felvett DEGOB-jegyzőkönyv (2667. szám). 126 Pontosan 118.842 pengőt és 68 fillért. NML XXIV. 101. 7. d. 226. p. 127 Somogyi Magda 47-48. p. 128 Weisz Oszkárnével és Weisz Anikóval felvett DEGOBjegyzőkönyv (3552. szám). 129 Pl. NML XXV. 1. b) 91/1946. Eördögh László rendőrkapitány vallomásának részlete az ellene indult népbírósági perben. 47