Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - – Schweitzer család
Lőrincet nem tudjuk összekapcsolni a 20. században itt élő Schweitzer családdal, azonban feltételezzük, hogy annak alapítója, Lipót (Leopold), az ő rokona volt. I. Schweitzer (Svajcer, Svejcer) Lipót (Leopold) - halotti bejegyzése szerint - 1829-ben született, ismeretlen helyen. Apja az anyakönyv szerint néhai Mór, anyja Schneller Berta voltak. Lipót 1858 és 1870 között született gyermekeit ismerjük, akik mindannyian Becskén látták meg a napvilágot, ahol a család ebben az időszakban élt. 1902. december 11-én, Bérceién halt meg, ahová családjával együtt 1871-ben költözött. Halotti bejegyzése szerint a pékmesterséget űzte. Felesége, Schneér Rozália, Herman és Schneér Berta gyermeke, 84 éves korában szintén Bérceién hunyt el, 1912. január 5-én. Ismert gyermekeik valamennyien Becskén születtek: 1.1. Betti 1858-ban, 1.2. Kati 1860-ban, 1.3. Mór 1861-ben. Utóbbi Gráner (Grauer) Katalint vette feleségül, aki 1865-ben jött a világra. 1888-ban mindenképp Bérceién éltek, hiszen ekkor született vélhetően elsőként napvilágot látott gyermekük, I. 3.1. Ernő. Ezt követően a család átköltözött Galgagutára. Mór itt nyitott szatócsboltot, illetve kocsmát. Két gyermekéről van még adatunk: 1.3.2. Borbála 1897-ben, 1.3. 3. Árpád pedig 1900-ban látta meg a napvilágot, Galgagután. A fiú Pollacsek Piroskát vette feleségül, aki 1910-ben született, Sándor és Marmorstein Etel lányaként. Gyermekeik: I. 3. 3.1. Sándor Miklós 1932-ben, I. 3. 3. 2. Péter 1936-ban jött a világra. Árpád, Piroska és a két gyermek a vészkorszak alatt vesztették életüket. Borbáláról nincs adatunk. 1.4. Hani 1862-ben született. Huszonhárom évesen kötött házasságot az érsekvadkerti, pékmester foglalkozású Bloch Sándorral, Ábrahám fiával. (A Bloch és a Schweitzer család rokonságban volt Érsekvadkerten is.) Első gyermekük, 1.4.1. Mariska, még Bérceién jött a világra 1887ben, de ezt követően nem találtunk róluk több adatot, valószínűleg elköltöztek a községből. A YVA szerint a háború alatt már Budapesten laktak, Hani (Khana) az itteni gettóban halt meg 1945 elején. 1.5. Sámuel 1865-ben született, szintén Becskén. Elemi tanulmányait már Bérceién, Háber Salamon magántanodájában végezte. 1890 körül házasodhatott meg, Stern Rozáliát vette el, aki ismeretlen helyen született, 1867-ben. Az esküvő időpontjára csupán abból következtetünk, hogy 1891-ben már együtt vásárolták meg Till János házát Bérceién. Sámuel kereskedő volt, a berceli közösség köztiszteletben álló tagja lehetett, hiszen az 1930-as években hitközségi elöljárónak választották. 1944-ben már csak nejével és egyik további családtagjával élt egy fedél alatt. Mind a hármójukat deportálták. Vagyona ekkor két házból, egy telekből, két üzletből állt, melyekben vegyeskereskedést űztek. Továbbá tulajdonukban volt egy cséplőgép-garnitúra is. Bizonyára ő örökölte apja házát, a másik, 55. szám alattit pedig 1913-ban vette (talán Ida lányának, aki a következő évben ment férjhez). Sámuelt és feleségét Auschwitzban pusztították el. Gyermekeik: I. 5.1. Fiuknak tartjuk azt az Ignácot, aki Bérceién, 1891-ben látta meg a napvilágot. Iskolái elvégzése után apja mellett tanulta ki szakmáját. Bőrkereskedő volt. 1919-ben Salgótarjánba költözött és önálló kereskedést nyitott. Az I. világháborúban az orosz fronton küzdött, egyszer meg is sebesült. Megkapta a II. osztályú ezüstérmet és a Károly Csapatkeresztet. Feleségével, Ulmann Jankával, hét gyermeket neveltek. (Az Ulmann család tagjai a 19. század második felében éltek Bérceién, rokonságban álltak a Schneér - vö. I. - és a Márkus családdal.) Ignác Auschwitzban halt meg. I. 5. 2. Sámuel és Róza fia lehetett Ármin is, aki 1895-ben született, szintén Bérceién. Ármin a balassagyarmati gimnáziumban érettségizett, majd elvégezte a budapesti egyetemet, ahol doktorrá avatták. Először a Bakáts téri klinikán folytatott fogorvosi gyakorlatot, majd 1922-ben visszatért szülőfalujába és elhurcolásáig ott praktizált. Felesége Gyárfás Ilona volt, aki dr. Gyárfás Ferenc és Grünbaum Rózsa gyermekeként 1912-ben (vagy 1907-ben) jött a világra. Airnin, elhurcolása előtt, egy házzal rendelkezett, mely hat helyiségből állt, s hozzá tartozott az orvosi rendelő is. 1944-ben vele hurcolták el két családtagját: feleségét és gyermeküket. A családfő Mauthausenba került. 1945-ben visszatért Bérceire. Ilona és az 1934-ben született 465
