Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - Gettóélet – gettóemlékezet

és a vajat - mondja Schwartz Dezső kereskedő Az volt a rendelkezés, hogy a kisgyermekek részére fejenként 3 dl [...] tejet szabad bevinni, ez kb. 12 litert tett volna ki, de én 100 liternél is többet vittem be, és ezenkívül vajat is vittem, senki nem ellenőrizte, hogy mennyit viszek be. Szabad kijáratom volt a gettóból, akkor mentem ki, amikor akartam, én voltam a bevásárló. A piacra meghatározott időben lámehettünk bevásárolni, egy tömegben a gettó lakosai részére."

108 (A „bevásárlás" persze nem terjedhetett ki bármire: a zsidóság élelmiszer-ellátását már május 1-jei hatállyal szabályozta, korlátozta egy közellátási minisztériumi rendelet. •SS.) Ugyanakkor az, hogy a gettóban elegendő élelmiszer volt, jórészt a falusiak csempészakcióinak köszönhető, ami felett - a szigorú tiltások ellenére - maga a rendőrség is szemet hunyt. A gettó peremén élő Tósoki János erre így emlékszik: „Borpincém a gettó szélén volt, a rendőrség megengedte, hogy nyitva tarthassam. Az udvara öszszefüggésben volt a gettóval, és azon keresztül a falusiak különféle élelmiszert csempésztek be, és Oláh hentes is azon keresztül hordotta be a húst. Amikor a rendőrségtől a csendőrség vette át a gettó őrzését, a csendőrség a kapumat be akarta szögeztetni, a vádlott [a rendőrkapitány] járt közben, hogy ezt megakadályozza, és így a csempészés tovább is folyhatott. A vádlott feltétlen tudhatott arról, hogy a pincémen keresztül csempészés folyik a gettóba, mert dr. Óriás fogalmazó egy ízben közölte velem, hogy tudják, csempészés folyik nálam, és jóindulatúlag figyelmeztetett, óvatos legyek, mert figyelnek."

109 Balassagyarmaton, úgy tűnik, nem is annyira a gettólakók élelmezésével voltak gondok. Sokkal nagyobb fejtörést okozott a vízellátás. A gettó kútjainak vize felzavarodott, s dr. Kenessey Albert kórházi főorvos tanácsára, tífuszveszély miatt, azokból nem ittak. A zsidó tanács ezért szikvíz szabad bevitelét kérvényezte, amely, ha nem is zökkenőmentesen, de végül megtörtént. „Amikor a zsidókat bevitték a gettóba, egy-két napon keresztül szabad volt szódavizet beszállítani. Az egyik napon azzal jött vissza a kocsis, hogy a rendőr nem engedte be. Egy-két nap múlva az egyik rendőr telefonált a gettóból, hogy a szódavizet be lehet szállítani. A kocsis el is vitt egy kocsival, de amikor visszajött, azt mondotta, hogy többet nem visz oda vizet, mert a kocsit nem engedik be, úgy kell neki behordani a kapuból az egyes házakhoz, és erre ő nem hajlandó. Tósoki pincéjén keresztül is hordottak be titokban sok szódavizet. Egy kocsira kb. 150200 üveg fért, kb. 5 vagy 6 kocsi szódavizet vittek be tőlem, de ennél több került be valójában, mert amikor elvitték őket [mármint a zsidókat], a gettóban 2-3 ezer szódásüvegünk volt."

110 A járványveszéllyel a közigazgatási hatóságok is számoltak, s az alispán május 22-én határozatot hozott a zárt területekre belakoltatott zsidók hastífusz elleni kötelező védőoltásáról. Ugyanezen rendeletben szabályozta a gettólakók betegápolásának mikéntjét, a köztisztaság fenntartásáért pedig a zsidó orvosokat tette felelőssé. (•34.) A városi csendőr- és rendőrparancsnokság azonban hiába ellenőrizte és kifogásolta állandóan a köztisztaságot, ha mindeközben (a balassagyarmati zsidó tanács egyik tagjának emlékezete szerint) „nem adtak módot arra, hogy a szemetet kifuvarozzuk".

111 A gettósított doktorok rendkívüli körülmények között voltak kénytelenek dolgozni, Czilczer György szavaival: „orvos is csak szuronyos csendőrkísérettel mehetett át a másik gettóba a súlyos betegek gyógyítására."

112 (•35.) A balassagyarmati hithű zsidókat, akik „a héber írást-olvasást kifogástalanul ismerték s a jiddis nyelvet is beszélték,"

113 a gettó kijelölésével elvágták rituális fürdőjüktől. A vármegye alispánjához május 10-én érkezett beadványukban ezért külön kérvényezték a mikve használatát,

114 amit Eördögh 108 NML XXV. 1. b) 91/1946. Eördögh László rendőrkapitány vallomása az ellene indult népbírósági perben. 109 Uo. 110 NML XXV. 1. b) 220/1945. Szuczki Jánosné vallomása az Óriás Oszkár ellen indult népbírósági perben. 111 Az idézet a balassagyarmati Czilczer György hitközségi elnökkel felvett DEGOB-jegyzőkönyvben szerepel (3550. szám). 112 Uo. A férfi orvosok jó része ugyanakkor munkaszolgálatosként tevékenykedett az ország orvoshiánnyal küszködő településeinek valamelyikén, s összegyűjtésük csak később történt meg. 113 Vojtkó 137. p. 114 Alispáni iktató 9655. szám. Czilczer György az Eördögh László elleni népbírósági perben azt vallotta, hogy 45