Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - A gettósítás végrehajtása

lítási határidőt nem sikerült tartaniuk, ezért a hitközség (és nem zsidó tanács!) az alispánhoz fordult három napi haladékért.

64 A salgótarjáni polgármesteri hivatalon keresztül május 9-én kapták meg a választ. Egy Horváth nevű tanácsos az alábbi üzenetet vette távbeszélőn dr. Kardos vármegyei alispáni titkártól: „A zsidó hitközség indokolt kérelmére a vármegye alispánja 1944. május hó 12-én reggel 9 óráig terjedő időpontig a gettó-beköltözések befejezésére haladékot engedélyezett."

65 A tehát három helyett két napra szóló halasztási engedélyt a tanácsnok sürgősen, ugyancsak távbeszélőn közölte a helyi rendőrkapitánysággal, a városi lakásreferenssel, valamint „Friedler Samu hitközségi elnökkel". Friedler Samu egyúttal a zsidó tanács elnöke is volt, a korabeli dokumentumok azonban ezt a kifejezést Salgótarjánban egyáltalában nem használták. Friedler Samut

66 és Szalvendy Ödön ügyvédet, a hitközség titkárát a helyi közigazgatási hatóság jelölte ki a városi és rendőri hatóságokkal való kapcsolattartásra, mellettük pedig Sonnenschein Jolán látta el a titkárnői feladatokat, illetve intézkedett pl. a gettóban létesítendő kórház ügyében. (•27.) A salgótarjáni túlélők a '90-es években (meginterjúvolásuk idején) is sokszor bizonytalanul használták a zsidó tanács fogalmát nem úgy, mint pl. balassagyarmati sorstársaik. „A zsidó tanács, mint olyan, azt hiszem, már csak az utolsó pár napban működött az istállóban, és ez is azért, mert a németek szerették volna, hogy a tanács és mások előtt legyen velük szóba állva, és rajtuk keresztül legyen elmondva mindaz, amit akartak" - véli egyikük.

67 Míg Balassagyarmaton a gettó rendőrségi szabályrendelete gondosan meghatározta a zsidó tanács - igen széles - felelősségi jogkörét (•24.), Salgótarjánban semmi utalás nem történt ilyesmire (•22.). Akár zsidó tanács nélkül, akár azzal közreműködve folyt is, végül a gettósítás engedélyezett május 12-ei határideje egy újabb héttel kitolódott: Rátky polgármester alispánhoz írott jelentése, amelyen mindössze ennyi áll: „Salgótarján városban a zsidók elkülönítését végrehajtottam", május 19-én kelt.

68 A gettósítás menetéről, lefolyásáról a korabeli források nem árulkodnak, csupán annyi biztosat tudunk, hogy a munkálatok során 117 keresztény családnak kellett elhagynia otthonát azért, mert az a kijelölt területre esett.

69 Leginkább a világháború után, illetve a '90-es években készült interjúk tanúskodnak arról, hogyan élték meg Salgótarjánban a kényszerköltözéseket, a módszeres összezsúfolást. (•19.) A vármegye negyedik elzárt területéről, a szécsényi „falusi gettóba" való beköltözés menetéről jórészt szintén csak a túlélők emlékezete alapján alkothatunk némi képet. (^20.) Az adóhivatal egy későbbi, augusztusi kimutatásából mindenesetre tudjuk, hogy Szécsény 64 zsidó ingatlantulajdonosának házai 22 utcában, vagyis meglehetősen szétszórtan feküdtek. Bizonyára nem túl nagy merészség ebből arra következtetnünk, hogy a gettósítás itt is komoly fejtörést jelenthetett.

70 Ennél is szegényesebb információkkal már csak a vidéki, falusi zsidóság gettóba tömörítéséről bírunk. A zsidótlanítási szakértők alapterve országszerte az volt, hogy első lépésként össze kell terelni és átmenetileg zsinagógákban, hitközségi épületekben kell elhelyezni a falvak zsidóságát.

71 Az értékeik elvételét követő második etapot a már felállított gettókba való átszállításuk jelentette. Míg nagyobb városokban rendre a helyi köztisztviselők és a velük együttműködő rendőrség gyűjtötte össze a zsidókat, a falvakban általában a csendőrök intézkedtek.

72 Az alispán iktatókönyvében egy-egy bejegyzés árulkodik csupán a Sziráki, a Nógrádi és a Losonci járások zsidóságának kitelepítéséről: május 11-én érkeztették a sziráki, 23-án a rétsági, 30-án pedig a losonci főszolgabíró levelét.

73 Hamar, és egyre több beadvány érkezett vi64 Alispáni iktatószám: 10088. 65 NML V. 183. a) 8471/1944., 11-12. p. 66 Friedlert egy alkalommal „gettómegbízottként" említi a polgármester. (>17.) 67 Hídváry István interjúja Sz. A.-nével. 68 NML V. 183. a) 8471/1944., 13. p. 69 NML V. 183. a) 8392/1944. 70 NML VI. 103. 1187/1944. 71 A kis falvak szórványzsidóságát először talán nagyobb csoportokká tömörítették egy-egy kiválasztott településen. A nézsai Bischitz családot pl. először Keszegre vitték, és innen kerültek pár nap elteltével a balassagyarmati gettóba. NML V. 313. 2. d. 439/1947. 72 Braham I. 557., 559. p. 73 Sorban: 9739., 10407., 10735. iktatószámok alatt. 39