Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Baglyasalja - Balassagyarmat

Dávid pedig Reich Koppel halála után a legesélyesebb jelöltje volt az akkori felsőháznak. Sajnos az egymást követő zsidótörvények már megfosztották a zsidóságot a felsőházi képviselettől, és így Deutsch Dávid már nem képviselhette az ortodoxiát a magyar törvényhozásban." * A minjon (legalább tíz felnőtt, törvényköteles férfiból álló gyülekezet) létezése a város 1663-as pusztulása után évtizedekig szünetelt. A zsidók ismételt beköltözése 1725-ben, Leukó Márkus Gyarmatra jövetelével vette kezdetét. Lélekszámuk a század negyvenes-ötvenes éveiben szaporodott fel, a Balassák és Zichyek telepítő politikájának köszönhetően. Közülük 1750-ben már 15 kereskedő rendelkezett kocsival, lóval és ökörrel. A balassagyarmati zsidók a városi közigazgatástól úgyszólván teljesen független, önálló „községet" alkottak, egészen 1848-ig. Az izraeliták ennek fennhatósága alá tartoztak. A zsidó tanács a rabbinátus elnöklete alatt két jártas „ügyész"-bői, két bíróból és hét tanácstagból állt. Hatáskörébe tartozott a zsidóság egymás közötti - meglehetősen gyakori - viszályainak elintézése a városi tanáccsal, és olyan ügyekben való közreműködés, amelyek a zsidó lakosság megterhelésével voltak kapcsolatosak. A község kezdetben a kereskedők közössége volt. Később megjelentek közöttük az iparosok és néhány más foglalkozás képviselői is. Az 1868-as emancipációs törvényt követően a helyi zsidóság tagjait immár a polgári Balassagyarmat társadalmi, gazdasági és kulturális életének valamennyi területén meg lehetett találni. A város kereskedelmében, hitelügyleteiben, valamint kézműiparában a 20. század közepéig meghatározó szerepet játszottak. Balassagyarmat - nem csekély mértékben - éppen zsidó kereskedői révén válhatott az Ipoly mente gazdasági-kereskedelmi központjává. A 19. század közepén a város népességének 40%-a vallotta magát izraelitának, ami magyarországi viszonylatban is igen figyelemreméltó arány! Korántsem tévedés azt állítani, hogy a helyi minjon a magyar, sőt az egyetemes zsidó kultúrában is számottevő helyet vívott ki magának. Hiszen már a 18. század második felétől nemzetközi hírű jesiva (zsidó hittudományi iskola) működött itt, és ugyanezen időtől saját zsinagógája és rabbinátusa is volt a közösségnek. A lélekszám gyors növekedése nyomán hamar szűknek bizonyult az alig egy évszázada épült régi templom. A hitközség új istentiszteleti helye - heves viták és torzsalkodások közepette - 1868-ra készült el. A kétszintes, női karzattal rendelkező, mintegy négyezer főt befogadni képes ortodox zsinagóga Közép-Európa egyik legnagyobb és legszebb mór stílusú zsidó templomai közé tartozott. A hitközség vezetőségének névsora 1852-ből: Philip Adam, Jakob Jaulus, Markus Elver, Salamon Weisz, Cajetan Hoffmann, Moses Kot, Samuel Kohn, Israel Klein, Philip Khon. A hitközség híres rabbijai közül is kiemelkedik Deutsch Áron Dávid, aki a magyarországi neológ-ortodox vita és szembenállás idején az ortodoxia kimagasló személyisége, egyben a híres pozsonyi rabbi, Schreiber Mózes (Szófer Moyse) egyik legkedvesebb tanítványa volt. Deutsch Áron Dávid 1812-ben született a morvaországi Raudnitzban. Nagy atyjánál tanult, aki szülővárosának rabbija volt, azután a prágai, majd a pozsonyi jesivákat látogatta. Előbb Irsán működött, majd a negyvenes évek elején Budapesten. 1846-ban Sebes község, 1851-ben pedig Balassagyarmat rabbija lett. 1852-ben 400 forint jövedelemmel rendelkezett. A reformmozgalom idején és az 1868. évi kongresszuson, miként azt a Zsidó Lexikon írja, „egyik legengesztelhetetlenebb, de egyik legjelentékenyebb vezetője is volt a harcias ortodoxiának. Nagy érdeme van az autonóm ortodox községek elismertetésében. Szimpatizált a chászidizmussal is, s ő maga szigorú aszkéta volt. A rituálék megtartásánál szélső konzervatív volt. Bűnnek bélyegezte, ha valaki olyan templomban imádkozott, ahol az almemor nem a középen állott." Responzumait Goren Dávid cím alatt fia, Deutsch József Izrael adta ki, Pakson, 1885-ben. Balassagyarmaton halt meg 1878. április 26-án. Az 1850-es években a hitközség két saktert is fizetett. Közülük Freiseinger Jakab 240, míg Bares Jakab 140 forint jövedelmet kapott. Előbbi Berlinben, utóbbi Nyitrán tanulta ki a mesterségét. Ettől az időtől kezdve egészen az 1944-es vészkorszakig mindig a Deutsch család tagjai sorából kerültek ki a helyi minjon rabbijai. Előbb Deutsch Áron Dávid fia, Deutsch József Israel, majd annak fia, a mártírhalált halt Deutsch Dávid. A hitközség életében a Weisz család tagjai játszottak még kiemelkedő szerepet. Weisz Salamon a 19. század 335