Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - A vég kezdete: titkos előkészületek hivatalos gettórendelet elfogadása előtt
ténet fonalát abban a pillanatban vesszük fel, amikor a magyarországi, és benne a Nógrád megyei zsidóság történelmének legszörnyűbb időszaka kezdetét vette: a tragédia betetőzését elindító gettórendelet megszületésével. A vég kezdete: titkos előkészületek a hivatalos gettórendelet elfogadása előtt 1944. április 7-én, vagyis csupán egy nappal az ún. Jaross-listák összeállításának kívánatos határideje előtt, s éppen egy időben a zsidóság utazási tilalmának kimondásával, 3 a Belügyminisztérium szigorúan bizalmas rendeletet továbbított a közigazgatási és közbiztonsági vezetőkhöz. Ezúttal a számtalan jogában már korlátozott, gazdaságilag megfojtott, évek óta munkaszolgálattal sújtott, s egyre lélekölőbb megaláztatásokat elszenvedő zsidó családok keresztényektől való elszeparálására folytak lázas előmunkálatok. A 6163/1944. BM VII. res. számú utasítás a „zsidók lakhelyének kijelölése" tárgyában jutott el Nógrádba is, nevezetesen az alispánhoz, a polgármesterekhez és a rendőrkapitányságok vezetőihez. 4 A „szigorúan bizalmasan kezelendő" rendelet nem csupán a zsidóság gettósítását készítette elő három héttel a kormány hivatalos gettórendelete előtt, s ugyancsak három héttel Magyarország német megszállását követően: rögtön az első mondata sokkal messzebbre, a végső megoldás irányába mutatott: „a magyar királyi kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól". Amit Kállay az elmúlt esztendőkben még elkerülhetett, most elodázhatatlanná vált: április derekán - a Kárpátalján - megkezdődött a zsidóság zárt területekre, városrészekbe való elkülönítése, azaz a „tisztogatási akció". Az Endre László által készített, ám hivatalos államtitkári kinevezése híján Baky László aláírásával ellátott 5 titkos rendelet a zsidóság gettókba költöztetését írta elő, kivéve a hadi, gazdasági szempontból nélkülözhetetlen személyeket, a mentesítetteket, a vegyes házasságban élőket és leszármazottjaikat, az egyedülálló orvosokat, állatorvosokat, gyógyszerészeket és mérnököket. Az elhatárolt területeket a rendészeti hatóságoknak kellett kijelölni a városokban és nagyobb községekben. A zsidók összegyűjtését Endre a területileg illetékes rendőrségre és csendőrségre bízta, külön felhíva figyelmüket a tanácsadóként közreműködő német biztonsági rendőrséggel való zökkenőmentes kapcsolattartásra. A lakhelyükről elszállítandó „foglyokat" (a rendelet használja ezt a kifejezést) vonaton, illetve élőfogaton kellett eljuttatni a gettókba, s mindenki csak a rajta lévő ruháját, legfeljebb két váltás fehérneműt és családonként maximum ötvenkilós poggyászt, de fejenként legalább kétheti élelmet vihetett magával. A rendelet kitért még az idegen állampolgárságú zsidók gyűjtőtáborokban való elhelyezésére is, valamint megszabta a zsidók összeszedésének menetét. Eszerint a sorrendet csendőrkerületenként határozták meg, s a Nógrád vármegyét is magában foglaló miskolci (VII.) csendőrkerület a kassai, marosvásárhelyi és kolozsvári után következett. A vidéki zsidóság városokba való gyors elkülönítése, mint a „végső cél megvalósításának előfeltétele", nem 1944 tavaszán, és nem a magyar hatóságok fejéből kipattant ötlet volt: hasznosították a korábban megszállt európai országokban összegyűlt tapasztalatokat. Közülük jó párat már 1939 szeptemberében irányelvként foglalt össze a zsidóság kivándorlása helyett megsemmisítésüket preferáló SS-főcsoportfőnök, Reinhard Heydrich, 6 aki a zsidóság összetömörítésének hatékony végrehajtása érdekében mindenekelőtt az érintettek létszámának részletes felmérését kérte. Nem volt ez másként Magyarországon sem. Sőt, már három nappal a 6163. számú rendelet kibocsátása előtt, 3 Az 1270/1944. ME számú rendelet értelmében a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók írásbeli engedély nélkül csak az egyes városok területén belül utazhattak. Közli Vértes Róbert: Magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1938-1945. Polgár Kiadó, Budapest, 1997. 331. p. 4 Uo. 325-327. p. 5 Randolph L. Braham: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon I—II. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1997. 548. p. Endrét, aki Eichmann szerint „paprikával megszórva falná fel a zsidókat", és Bakyt a közigazgatási, illetve a politikai osztályokért felelős államtitkárokká nevezték ki laross Andor belügyminisztériumában. Baky kinevezése március 24-én, Endréé csak április 9-én lépett hatályba. Uo. 411-412. p. 6 Az összefüggésre felhívja a figyelmet: Braham 548. p. 28