Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Lágerélet –Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései - – Dr. Czilczer György visszaemlékezése

kivájni és cementtel kibélelni, majd itt négy üzemet felépíteni. A tulajdonképpeni munkaidő 8 óra volt, 4 órába tellett a munkahelyről való oda- és visszajutás, kb. 4 óra jutott naponta különböző fegyelmezési gyakorlatokra és appellre, 8 óra maradt alvásra, de a kötelező tisztálkodás, borotválkozás, fertőtlenítés az alvási időből lett ellopva. A munka nagyon fárasztó volt, még a legerősebb fizikumú férfi, aki pedig otthonról is szokva volt az erős fizikai munkához, különösen az egészen silány táplálkozás mellett, három hónapnál tovább nem bírta ki. így történt tehát, hogy a tizenkilenc ember közül, akikkel egyszerre érkeztem ide, és akikkel egyszerre kezdtem meg a munkát, ketten maradtunk életben. De én is csak azért tudtam megúszni, mert öt hét elteltével már nem kellett fizikai munkát végeznem. Blockschreiber lettem. A tábor parancsnoka Julius Ludolf Obersturmführer volt, akit naponta többször láttam, de józanul egyszer sem. Saját kezűleg verte agyon a szerencsétlen embereket. Az SS-őrök közül az öregebb osztrákok, hacsak tudtak, segítettek rajtunk, sajnos ez nagyon ritkán fordulhatott elő. A német SS-ek kivétel nélkül naponta vertek és agyonvertek embereket. A blockältesterek kettő kivételével mind hivatásos bűnözők voltak, így többek között volt egy Schwartz nevű bécsi kasszafúró, aki magát Európa legügyesebb kasszafúrójának tartotta. Az én blockältesterem egy Rudi Ulmann nevű falbontó betörő volt, aki azonban egyike volt a legtisztességesebb blockältestereknek, bajtársias érzés volt benne kifejlődve, saját előadása szerint tízévi fegyházra volt ítélve, és elvitték őt az SS-ek közé azzal, hogy ha a kötelező szolgálati időt letölti, akkor amnesztiát kap. Többek között Majdanekben teljesített szolgálatot, és azután visszajött hat hónapi szolgálat után, mert - mint nékem elmesélte - azokat a kegyetlenkedéseket, amelyeket parancsszóra kellett végigcsinálni ott, az ő lelkülete nem volt képes elviselni, és inkább leüli a tíz évet. A hivatásos bűnözők közül került ki az egyéb lágerelőkelőség is, így pl. a kapók, schreiberkápók. A bademeister pl. többszörös gyilkos volt. Ezek kevés kivételével mind zsarolták a häftlingeket, ütötték-verték őket, néhány tisztességesebb blockältesternek és schreibernek egész bűvészmutatványokat kellett csinálni, hogy az agyonveréstől megmentsék az embereket. A blockschreiberek mind politikai foglyok voltak, ilyeneknek tekintették a magyar zsidóságot is, egy-két kivételével nagyon népszerűek voltak a häftlingek között, sok életet mentettek meg. Rácz Pál Ungvár, Radó István Kalocsa, dr. Fellner Ferenc orvos Budapest, Fischer Sándor Szatmár, Paul Ferenc tengerésztiszt legalább ötven életet mentettek meg saját életük kockáztatásával. Egy alkalommal kórházi revízió volt, amikor is a kórházi létszám nyolc fővel nem stimmelt, erre a lágerführer parancsot adott, hogy nyolc embert ki kell végezni, így akarta a létszámot egyenesbe hozni. Dr. Hermann Hoffstädt berlini ügyvéd - aki a lagerältester volt, és aki legalább ezer emberéletet mentett meg nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül - segítségével Rácz Pál, Fischer Sándor és én aznap éjszaka nyolc hullát csempésztünk be a kórházba, nyolc egészségesebb embert kiloptunk onnan, és a nyolc hullát a kórházparancsnokság jelentette azzal, hogy ezek kivégzettek. A halál leggyakoribb oka az volt, hogy a kórházba - ahol egyébként négyen feküdtek egy 70 cm-es ágyban, a tüdőgyulladásos és vérhasban szenvedők egymáson, és ahol eleinte nem volt más gyógyszer, mint hipermangán és egy barna színű kenőcs - csak azokat lehetett felvenni, akiknek legalább 39,5 fokos lázuk volt. 39,4 fokos lázzal még nem vettek fel, azoknak munkára kellett menni, és ha valaki lázas állapota következtében összeesett, akkor az SS-ek mindenki előtt agyonverték mint szabotőrt. A sok kegyetlen SS között egy „Musikant" [Zenész, Muzsikus] nevű SDG volt, egy kórházi főorvos, osztrák hauptarzt, aki nagyon segítette a blockschreibereket abban, hogy emberéleteket megmentsenek, igazi nevét sajnos nem tudom. A melki tábor állandó létszáma 7500 volt, később, 1945 februárjában 10 000-re emelkedett, és 11 hónapi fennállása alatt 13 500 halottat égettek el. Amikor április 10. táján a tábor evakuált, akkor a kórházból 2800 és néhány embert vittek még el, akik közül alig hiszem, hogy 10% életben maradhatott volna. Melkben az evakuálásnál az összes schreiberek testi motozáson estek keresztül, a pontosan vezetett halálozási és beteglistát mind el kellett égetni. A táplálkozás is egészen rapszodikus volt itt. Volt idő, amikor ízletesnek is volt mondható és nem is volt nagyon kevés, de volt azután idő, amikor egész napra egy tányér falevelet kaptunk meg261