Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - 88. Cigányellenes újságcikk a megye hetilapjából. Balassagyarmat, 1944. július 15.

tő kiváló sportember, de úgy érezzük, hogy pont most nem kívánatos annak a néger sportolónak a szerepeltetése, akinek fajtestvérei ártatlan gyermekekre géppuskáznak, és szórják le nap nap után romboló bombáikat. Mutassuk meg éppen az ilyen alkalmakkor, hogy a magyar birkatürelemnek is vannak határai! Erezze néma bojkottunkból a fajtestvérei által pénzért elkövetett terrorcselekmények súlyát és jelentőségét, és vonja le belőle a konzekvenciákat! A Munka, 1944. április 22., 2. p. 88. Cigányellenes újságcikk a megye hetilapjából Balassagyarmat, 1944. július 15. Védelmet kérünk! Ki nem hallott nem is olyan régen a „hol a piros, itt a piros" néven ismert veszélyes játékról, amellyel olyan sok könnyen hívő, egyszerűbb embert fosztottak meg pénzecskéjüktől lelketlen, dologtalan emberek? Mert a becsületes foglalkozású, dolgos ember ilyesmit nem csinál, csak az alkohol, a nikotin és a kártya beteges áldozatai. Napjainkban a „hol a piros, itt a piros" helyett azt halljuk vagy mondjuk: „itt a cigány, hol a cigány". A családoddal nyugodtan fogyasztod ebéded, mert a rádió egyelőre még Rahót nem jelzi. Egy váratlan pillanatban mégis idegesen ront be a szobádba a családhoz tartozók egyike, és még idegesebben jelenti kiáltva: „Most ment ki két cigányasszony az udvarból!" Önkéntelenül is azt kérdezed: mit vihettek magukkal, merre mentek? Az egész család dühös idegességgel rohan ki az udvarra, az utcára, hogy elkapja a cigányasszonyokat, mert ez már mégis sok, amit ezek művelnek, és amit ezeknek elnéznek. Az utcára kiérve ott mindent találhatsz, csak cigányt nem. Az utcára veled kirohant családtagokat beosztod egy pillanat alatt, ahányan vannak, annyi utca felé szaladjanak. Néhány perc múlva lihegve érkeznek vissza a szétugrasztottak, és egyhangúlag jelentik: a cigányok sehol nincsenek! Eltűntek, elnyelte őket a föld. És amint ott állsz az egész családoddal, tehetetlenül, egymásra bámulva, egy váratlan pillanatban mellettetek áll két cigányasszony. És te az egész családoddal egymás után meredtek kővé a csodálkozástól, és te a család képviseletében lassan valahogy észbe kapsz, és ráförmedsz a két cigányasszonyra: Honnan jöttetek ide?! És ugyanegy lélegzet alatt kiadod a parancsot a családtagoknak: Azonnal nézzétek meg, nem hiányzik-e valami az udvarból! A két cigány ezekben a másodpercekben olyan nyugodtan áll előtted, és olyan szemekkel néz reád, mintha ők lennének a te bíráid, és a világ legtermészetesebb hangján feleli az egyik, akinek egy teljesen üres szatyor van a kezében: Mink nem lopunk, csak jegyre ereg ruhát veszünk, itt van a szatyor, üres, hát mi van benne? A szatyor tényleg üres volt, de azért még egyszer mégis megkérdezed, hogy: Most honnan jöttetek ide? Hát innen, kérem, a másik házból. De ez a kapu mindig be van zárva, hogyan mentetek be? Hát benyomtuk! - mondja ismét az üres szatyor birtokosnője, és szinte sértődötten folytatja - Hogy mentünk be!? Hát úgy: jegyre ruhát keresni, ereg ruhát! Mire te azt akarod tőle kérdezni, hogy hogyan nyúltak be, már meg is indultak, mint akiknek veled semmi elintéznivalójuk nincs. Sarkon fordulnak és faképnél hagyják részünkről nagyra becsült egész családodat, veled együtt. Hamarjában rendőrre gon241