Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - 47. Bágyi József vonatvezető emlékei a nyírjesi tábor zsidóit szállító transzport második szerelvényének útjáról

Ezután kezdődött meg a kocsikba a beszállítás, vagy helyesebben mondva a „bepréselés". Az egy családhoz tartozók igyekeztek a felszállásnál egy kocsiba kerülni. Azonban így is előfordult, hogy miután az egyik kocsi már „megtelt", az anyától elvették a gyermekét, vagy az öreg szülő mellől a fiatal - eddig támaszt nyújtó - lányát, s őt már a másik kocsiba hajtották. Miután az első tizenöt kocsi megtelt, a késő délutáni órákban lelakatolták a kocsik ajtaját, csupán a négy rácsos kisablakon mozoghatott a levegő egy kissé. A kocsik az egész nap folyamán a tűző napon álltak, így valóságos kemenceként ontották a deszkafalak s a pléhlemezes tető a meleget. A „rakodást" irányító csendőrparancsnok még Pongrácz raktárnok úr javaslatán is túltett, mert a „javasolt" hatvan fő helyett hetven embert kényszerített egy-egy kocsiba. A kocsik lezárása előtt még egy vödör vizet s egy üres vödröt tettek be (a szükségletek elvégzésére). Ez a vödör víz volt tulajdonképpen az utolsó „hazai", amit „útravalónak" vihettek magukkal. Az első szerelvényt még a sötétedés beállta előtt elindították Aszód felé, majd betolatták az újabb tizenöt kocsiból álló szerelvényt, s folytatták a „berakodást". A napszállta utáni hűs levegő egy kicsit már enyhített az egész napos hőség okozta szenvedésen. A csendőrparancsnok már az első szerelvény elindulása előtt figyelmeztette, kioktatta legényeit, hogy ha útközben egyetlen zsidó is meg tud szökni, azért hadbíróság előtt kell felelniük. Vojtkó István balassagyarmati lakos visszaemlékezése a vészkorszakra. In: A Nagy Iván Történeti Kör Évkönyve, 1995. Szerk.: Tyekvicska Árpád. Balassagyarmat, 1995, 136-145. v. Idézet: 140-142. v. 47. Bágyi József vonatvezető emlékei a nyírjesi tábor zsidóit szállító transzport második szerelvényének útjáról A tizenöt kocsiból álló szerelvény éjfél után indult el Gyarmatról. Magyarnándorig minden különösebb akadály, rendkívüli esemény nélkül haladtunk. Magyarnándorban vizet vett a mozdony. A mozdonyvezető aggályait fejezte ki, hogy mivel nagyon hosszú a szerelvény, fél, hogy a kontraívek miatt nem tudja egyedül „felhúzni" a becskei állomásig. Mivel a csendőrök a sikeres elindulás után bepálinkáztak, Magyarnándorban már nyugodtan aludtak a vonat első kocsijaként besorozott személykocsiban. A forgalmistákkal megbeszéltük, hogy tíz kocsival felmegyünk Becskére, majd az öt kocsiért visszajövünk „gépmenetben". Mikor felérkeztünk Becskére, szóltam a csendőrtisztnek, hogy baj van, a vonat szétszakadt, s öt kocsi visszagurult Magyarnándorba. A főhadnagy úr először nagyon megijedt, majd agyonlövéssel fenyegetett bennünket. Mondtuk, hogy ha minket agyonlövet, akkor nem lesz, aki Aszódra vigye a vonatot. Iszonyatos káromkodások közepette ő is felszállt a mozdonyra, szigorú őrséget állított Becskén a szerelvény köré, s visszajöttünk Nándorba a szerelvény második részéért. Miután minden baj nélkül visszaérkeztünk Becskére az „elszökött" vonatrésszel, újra összeállítottuk az egészet egy szerelvénnyé, s innen már akadály nélkül robogtunk Galgamácsáig, ahol ismét vizet kellett venni a mozdonynak. A csendőrparancsnok az „átélt izgalmak" miatt egész úton ideges volt, velünk is, embereivel is ordítozott. Mikor aztán befutottunk Aszódra, átadta a szerelvényt az 191