Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 2. A majorsági termelés - III. 2. a. A majorsági állattenyésztés

tát, amely a későbbiekben is védelmet nyújtott az állatoknak, 1692-ben készítették vagy fejezték be. A korabeli Magyarországon a majoros lakásához közel álló marhaistállók mellett többnyire sertésólakat építettek, míg a juhokat távolabb tartották, hogy „a juhok alkalmasan be- és kijárjanak" a legelőre.

194 Valószínűleg ez lehetett a helyzet a divényi uradalomban is, mivel a majorházzal általában együtt emlegették a marhaistállókat és a sertésólakat, így azok nem lehettek távol egymástól. A sertésólakról szólva mindig kettős ólakról beszéltek, s 1728-ban kiemelték, hogy a hízósertéseknek külön óljaik voltak, vagyis valószínűsíthető, hogy a hízásra fogott két-három esztendős sertéseket elkülöníthették a malacaikat nevelő kocáktól. A sertésekre a XVIII. század közepéig egy kondás, 1783-ban két-két kondás és kondásszolga vigyázott.

195 A juhokat a kortársak megfigyelése szerint akolban tartották. „Akolnak az ilyen békés állatok számára háznál, vagy kinn a mezőn, alkalmas, megtisztított és - hogy jól ki lehessen takarítani s tisztán tartani - lejtős helyen sövénnyel körülvett ólat nevezzük. Ezt jászollal látják el, és szénával rakják meg takarmányul."

196 A divényi juhakol is feltehetően ilyen lehetett. A majorban lévő akol a tetőhöz szükséges anyagok mennyiségéből ítélve közel akkora lehetett, mint a tehénistálló.

197 A juhokat azonban hasonlóan az ökrökhöz, tinókhoz és üszőkhöz a hegyekbe hajtották ki legelni úgy, hogy azok tavasztól őszig a hegyekben tartózkodhattak, erre mutat a felszerelések alapján az is, hogy a pásztorok külön „háztartást" vezettek. A fejszék, balták vételére, javítására is nagyon sokszor szükségük volt a juhászoknak állataik teleltetéséhez, ez is jelentheti azt, hogy a juhoknak és őrzőiknek külön nyári és téli szállása lehetett, vagy pedig az állatoknak minden évben a téli időjárás viszontagságai ellen új vagy felújított aklot kellett létrehozni. A XVIII. század első felében a juhászok is elkülönítették egymástól az állataik meghatározott csoportjait. „Különben a juhok három nyájat alkotnak: az első a kosoké, a második a bárányoké, a harmadik az anyajuhoké, melyeket a juhászok tej, sajt- és vajtermelésre fognak. így elkülönítve hajtják a nyájakat a hegyekbe, hol szállásokat építenek, sövénnyel három részre elválasztva, egybe a bárányok, másikba a kosok, harmadikba az anyák kerülnek. Maguknak is építenek kunyhót a juhászok, ahol a sajtot és a szerszámokat helyezik el."

198 Nem tudjuk, hogy ezt az uradalomhoz tartozó juhászok hogyan oldották meg, de a XVII. században, amikor a nyáj összetételét megadták, akkor a fejős juhok, kecskék csoportját, a meddő vagy öreg, valamint a fiatal állatokat külön sorolták fel, a XVIII. században viszont csak az idei, a tavalyi és a tavalyelőtti juhokat, kecskéket csoportosították néhány évben. "4 Bél, 1984.158-159. 195 MOL P. 707. Zichy család levéltára, 273. No. 4. Az 1783. évi fizetési lajstrom 196 Bél, 1984. 88. 197 Az istállóhoz 1400 léc, 1500 zsindelyszeg és 2500 gerendaszeg kellett, az akol tetejéhez 1200 léc, 1500 zsindelyszeg és 2000 gerendaszeg. WS Bél, 1984. 95. 89