Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. d. A gazdaságok a gazdák jogállása szerint

hogy a viszonylag nagyszámú töredéktelken élőket az úrbérrendezés során nem minősítették zsellérnek, hanem meghagyhatták telkes jobbágy státusukat annak ellenére, hogy a Mária Terézia-féle rendelet értelmében az 1/8 teleknél kevesebbet bíró parasztokat többé nem telkes jobbágyoknak, hanem zselléreknek kellett volna tekinteni. Másfelől a deserta telkeket felvállaló zsellérekből is jobbágyok váltak ugyanekkor, mindemellett a birtok területén a korábban nem úrbéres jogállásúak minél szélesebb rétegét igyekeztek úrbéri keretek közé szorítani. Az úrbérrendezés töredékesen fennmaradt előzeteseinek köszönhetően kevésbé vizsgálható a teljes uradalom a rendezés előtti és utáni helyzet viszonylatában, mégis némileg elemezhető az úrbérrendezés mögött meghúzódó folyamat. A telkek testvérek közötti osztott öröklésének hatására létrejövő telekaprózódás eredményeként már az 1736. évi összeírásban is kimutatható a kivételesenjelentkező 1/38 telekméret mellett az 1/32 töredéktelek is, ami összhangban állt a XVIII. század közepén az ország északi részén máshol is megfigyelt helyzettel.

157 A telekállomány fokozatos aprózódásának folyamatát mutatja az a jelenség is, hogy az 1736. és az 1759. évi úrbéri összeírások között a telkek körében az 1/8 telekméret alatti telkek arányszáma 7%-ról 8%-ra növekedett, miközben az egészteleknél nagyobb gazdaságok hányada 4%-ról 2%-ra mérséklődött. A telekméret csökkenésével egyébként a föld- és állatállomány is hozzávetőleg egyenes arányban fogyatkozott, tehát a telkes jobbágyok körében a gazdasági különbségek is erősödtek a vizsgált 23 esztendő folyamán. Az egésztelkes jobbágyra eső átlagos telekméret 1736-ban 0,308,1759-ben 0,286, az úrbérrendezést követően az 1771-es esztendő táján 0,41 volt. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés után a divényi uradalomban kialakuló nagyobb telekméret azonban más uradalmakhoz képest is meglehetősen szűkösnek számított. A telekhányad országos átlaga ekkortájt 0,46 volt, de még a - Torna vármegyében, az ugyancsak rossz mezőgazdasági adottságú területen húzódó - szádvári uradalomban is 0,43 átlagos teleknagyságot mértek.

158 (I. 3. a-b-c. táblázatok) Meglehetősen figyelemre méltó a Mária Terézia-féle úrbérrendezés során az a jelenség, hogy az előzetes készítése során csupán 16 településen jegyezték le a telekméretet, a többi helységben viszont nem. Ha összevetjük az említett 16 település adatait a rendezés előtt és után, akkor azt tapasztaljuk, hogy 0,41-ről 0,44-re emelkedett az egytelkes jobbágyra eső telekhányad. Mindez azonban némi torzítás eredménye lehetett, hiszen ezeken a településeken 1759-ben is magasabb volt az átlagos telekhányad, vagyis az egész uradalomban mért 0,29 helyett 0,39 volt. Megjegyzendő az is, hogy a 16 településen 1759-ben sem volt 1/8 teleknél kisebb telket művelő jobbágy, míg a többi településen, ahol az előzetesben nem írták föl a telekhányadot, igen. Az előzetes hiányos kitöltése tehát lehetőséget adhatott a telekméret megállapítása során arra, hogy az 1/8-nál kisebb telkeket is nagyobbnak minősítsék, ami településenként eltérő lehetett. A rendezés előtt és után az egésztelkes jobbágyhoz tartozó telek mérete nem változott Divény, Felsősztrego157 Wellmann, 1979. 68. 158 Rémiás, 1988. 312. 70