Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. d. A gazdaságok a gazdák jogállása szerint

bágyok helyzetében kedvezőbb változást eredményezett, addig a házas zselléreké csak három településen javult, a többiben vagy azonos maradt, vagy pedig romlott. A korábban járadékfizetésre kötelezett hazátlan zsellérek azonban a továbbiakban nem tartoztak pénzzel. A divényi uradalom lakosai azonban nemcsak pénzzel tartoztak, hanem munkával, robottal is kellett szolgálniuk. A Balassa-féle urbárium alapján a birtokhoz tartozó falvak lakóinak mezőgazdasági munkát kellett végezniük a majorságban a gabonatermesztéstől kezdve a rétek gondozásán át a szőlőművelésig.

123 A mezővárosokban élők mezőgazdaságban végzett robotkötelezettsége sokkal kedvezőbb volt a falusi társaikénál.

124 A falusi gazdák robotvégzése azonban nem merült ki a földművelésben, hanem kiterjedt a jobbágyok fuvarozási, kisebb mértékben a tűzifahordási kötelezettségére a Divény mezővárosában élőkhöz hasonlatosan. Az uradalmi központban lakóknak még a divényi konyhán is munkát kellett végezniük.

125 Némely település jobbágyainak és zselléreinek a földesúr erdejéből fával kellett ellátnia az uradalom területén lévő fűrészmalmot is, vagy pedig zsindely készítésére kötelezték a gazdákat.

126 A tűzi123 Mezőgazdasági munkával tartoztak Zsély, Lest, Turopolya, Nagyiám, Szele, Nagykürtös, Kisszalatnya, Gergelyfalva, Málnapatak, Lónyabánya, Tamási, Óvár lakói. A sági, apátfalvi, litkei, lőrinci, bolgáromi majorföldek művelésében szintén részt vettek a helyieken kívül más településen lakók, így a ságújfaluiak és az etesiek. Nagylibercsén az aratást, a kaszálást és a szántást végezték robot keretében. Az abélovaiakat a saját természetbeni kötelezettségük, az állandó mennyiségű akózab elvetésére, aratására kötelezték, de hasonlóan jártak el a tőrincsiekkel is. A majorsági szőlő gondozása volt a feladata az alsópetényieknek, a felsősztregovaiaknak, a szőlő kapálása az újfaluiaknak és a nagylibercseieknek. Az alsóesztergályi aliódiumhoz tartozó szőlőt szükség esetén más falubeliek is művelték. 124 A losonciaknak semmiféle munkát sem kellett végezniük, míg a balassagyarmatiaknak fejenként évi egy napot kellett robotolniuk ugyanúgy, mint a divényi jobbágyoknak, akik ezen felül még a divényi veteményeskertben is kapáltak, gyomláltak a helybéli zsellérekkel. 125 A fáradságos, amortizációval járó szekerezést, szerjárást előírták a zsélyi, lesti, nagylámi, tőrincsi gazdáknak. A nagylibercsiek a szekerezés mellett a tűzifa hordását sem kerülhették el, míg a felsősztregovaiaknak csak az utóbbit kellett magukra vállalniuk. A guttaiak két kocsi bort szállítottak Vácról és a híres borvidékről, Gyöngyösről a gyarmati kocsmába. Ha a divényiek nem értek rá, a budalehotaiak levelet hordtak 1,5 forintért, az uradalom központjában élő divényieknek ugyanis igen sok feladatot kellett ellátniuk. A divényi jobbágyoknak és zselléreknek kellett Balassa III. Imre konyhájára adni naponta két-két embert. A divényiek nagyon sok fuvarban vettek részt, a földesúr leveleit hordták, a boros és sörös hordókat szállították a várbeli pincékbe, illetve onnan a kocsmába vagy máshová, s saját szekereiken ők vitték a majorsági terményeket a várba, a gabonát a malomba. Munkájukat szigorúan ellenőrizték: a bírónál, a kasznárnál „rovást tartottak", s számadással tartoztak a tiszttartónál. 126 A Balassa-féle szabályozás értelmében az uradalom erdeiből évente egy házhely, illetve négy zsellér után négy darab deszkakészítésre alkalmas tőkét kértek vinni a közeli fűrészmalomba Nagylibercse, Alsóesztergály, Abélova erdeiből, míg Süllyéről, Felsőtiszovnyikról, ahol tilalmas erdők is álltak, házhelyenként 500-500 zsindelyt szállítottak. 59