Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. d. A gazdaságok a gazdák jogállása szerint
Akadt olyan uradalmi település, ahol a telekhez tartozó appertinentia vagy a gazdák által fölvállalt deserta telkek is járadékkötelesekké váltak, ami a Balassa földesúr alatt még nem volt szokásban. A két típusba sorolt területért fizetett járadék nagysága általában meg sem közelítette a helyi telkes jobbágyok telkei után szedett pénzekét, valamint Zichy I. Károly halálát követően összegük jobbára vagy nem emelkedett, vagy éppen megszűnt. 117 A telek után járó járadék megállapításának sajátossága mutatható ki azonban Zichy I. Károly földesurasága idején azoknál a településeknél, amelyek 1728-1736 között nagy számban kerültek az uradalomhoz. Az új uradalmi települések telkes jobbágyainak magasabb terhet állapítottak meg. A társaikéhoz képest, akik régebbtől a Zichy-birtokhoz tartoztak, az egy egésztelek után járó átlagos szolgáltatásuk 5 forinttal haladta meg a korábbiakban is a Zichyek tulajdonában lévő helységekben lévőkét. 118 Az új települések jobbágyaira valószínűen nagyobb terhet róttak a korábbiakhoz képest, így talán nem véletlen, hogy a magas pénz- és természetbeni szolgáltatásokkal terhelt óvári jobbágyok ekkortájt így fakadtak ki Zichy I. Károlynak: „ez alázatos ispán által lábaihoz borulván follyamodunk, és a mi elviselhetetlen sullyos Adónkat declaráljuk [kinyilvánítjuk]". 119 A Mária Terézia-féle országos úrbérrendezésnek köszönhetően 1770-1771 után a Zichy-uradalom területén a telkes jobbágyok földesúrnak járó járadékfizetésének alapja elszakadt a telektől. Az előző száz esztendő gyakorlatától eltérően a jobbágyok nem a telkük után rótták le a járadékot a továbbiakban, hanem fejenként l-l forintot kellett fizetniük a használatukban lévő telekhányadtól függetlenül. A jobbágyok szempontjából tehát a nagyobb telekhányaddal rendelkezőkre is éppannyi pénzjáradék hárult, mint a kisebb telket művelőkre. Ha mégis kiszámítjuk az úrbérrendezést követően az egy egésztelekre jutó járadék mennyiségét, akkor 2,44 forintot kapunk, ami az uradalom népessége számára helyenként igen jelentős mérséklést, a Zichyek számára pedig érzékelhető bevételkiesést jelenthetett. A Zichyek szabályozásaiban szereplő appertinentia és deserta telkek használata után fizetendő összegekre sem számíthatott ezt követően az uradalmi kassza. 117 A telekhez tartozó appertinentia után Zichy I. Károly alatt Felsősztregován 1 forintot, míg Zavodán 2 forintot fizettek, a következő földesúr alatt pedig csak az utóbbi településen 2,5 forintot. Több településen megkülönböztették a korábban elhagyott, deserta telkeket, amelyek használatáért Zichy I. Károly alatt tizenegy településen 1-8 forintot kértek, majd utána nyolc településen 1-9 forintot úgy, hogy Zichy I. Imre alatt három település kivételével ez nem emelkedett. 118 Zichy I. Károly idején a húsz új uradalmi településen egy egésztelek után átlagosan 15 forinttal, miközben a harminc régi helységben 10 forinttal tartoztak. Az ötven uradalmi település átlagát számítva egy egésztelek után 12 forintot kellett fizetni, ám míg az új települések kétharmada, addig a régiek egyharmada esetében haladta meg az összege az átlagot. Az új településeken 4-38 forintot is elkértek egy telek után, míg a régieknél 2,5-22 forintot. 119 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 257. No. 23. 57
