Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. c. Az uradalom népének mezőgazdasági termelése

mag mennyiségének learatása után sehol sem mutatható ki kétszeres hozam a 2,18-szoros megtérülést mutató Felsőludány kivételével. A rosszabb minőségű földek feltörése, vagyis az extenzív terjeszkedés mellett az uradalom jobbágyai megkísérelték a már meglévő, viszonylag termékenyebb földjeiket jobban kihasználni, intenzívebb módon művelni. Kétnyomás esetén a földek hozzávetőleg felét, háromnyomásnál 2/3 részét vetették be, így csökkent az adott évben nem művelt ugarterületek aránya, és nőtt a tavaszi vagy őszi vetésterület, vagyis a nyomásrendszer változása a tényleges szántóterület nagyobbá válását eredményezte. A kétnyomásos rendszerben tehát az állatok számára nagyobb terület állt rendelkezésre, a háromnyomásnál pedig a földművelés került előtérbe.

101 Az 1715. esztendőben négy, öt év múlva 8,1759-ben pedig 27 településen művelték a földeket háromnyomásban, a többiben pedig kétnyomásos rendszerben, illetve Budalehotán legkorábban csak az 1759-es évben adtak hírt kétnyomásról, előtte egynyomásban, örök szántóként művelték a földeket. Az 1715. és az 1720. évi összeírások szerint országos szinten egynyomásban a települések 10%-a, kétnyomásban 45%-a, háromnyomásban 27%-a művelte a szántókat, miközben a divényi uradalomban a háromnyomás csak 7-13%-ot tett ki.

102 Az 1715-ös és az 1720-as országos összeírások azt mutatják tehát, hogy ekkor a divényi uradalom területén inkább a kétnyomásos rendszer volt a jellemző, míg 1759-ben az uradalomhoz tartozó települések 48%-ában már háromnyomásos rendszert alkalmaztak. Más területektől sem ütött el élesen ez az arány, például a Grassalkovichok gödöllői uradalmában is a kétnyomásos művelés uralkodott ekkortájt.

103 Az irtással bővülő szántóterület növekedési üteme az 1736-os és az 1759-es évek táján a gazdaságok számának 6%-os emelkedését 2%-kai meghaladta, ezzel szemben 1759 és 1771 között a szántóföldek 8%-kai, a gazdaságok pedig 7%kal növekedtek, az eltérés tehát 1%-ra csökkent. A szántóval ellentétben a rosszabb minőségű földekre is kiterjeszthető rétek sokkal lendületesebben, az 1736-os évihez képest 85%-kal nőttek 1771-ig. A rétterületek erőteljes növekedése azonban 1759 utánra tehető, hiszen 1736-ban és 1759-ben az egy gazdára jutó rét átlagos területe még azonos volt. A rétként használt földek nagyobbá válása egyben jelzője annak, hogy a földművelés mellett egyre nagyobb szerepet kapott - a szántógazdálkodáshoz képest - kevesebb ember munkáját igénylő állattartás. Noha a rétek erőteljesebb kiterjesztése csak az 1759 utáni időszakra tehető, az 1736-os évvel induló 23 esztendő már mutatja az állattartásban végbement változásokat. Az igásállatok száma ezen idő alatt 2%-kai csökkent, míg a tehenek, borjak, csikók kategóriájába eső állatok létszáma 21%-kai gyarapodott. 1759-ben 1270 lovat, 1620 igásökröt, illetve 1317 tehenet, 137 csikót és 1377 borjút tartottak a gazdák. A borjak egy nem ismert részéből nem igásökör, hanem tehén vált a későbbiekben, vagyloi Wellmann, 1999.191. 102 ßarta, 1996. 48. los Wellmann, 1933. 64. 52