Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. b. A divényi uradalom mezőgazdasági termelői

tehát kevesebb elnéptelenedett, majd újratelepült települést lehetett találni a Nógrád vármegye déli vidékét magába ölelő Szécsényi járáshoz képest, ám az uradalmi települések egy része a Zichyek megjelenése előtt mégis elpusztult.

73 Az elnéptelenedett uradalmi települések közé tartozott maga az uradalmi központ, Divény mezőváros is. Divény 1686-ig pusztává vált a korábbi hadjáratok, az azok nyomában fellépő pestis hatására. Az 1692. évi megyei összeírás idején azonban már öt nemest, négy hajdút és húsz gazdát találtak Divényben, akik nem telki állományba sorolt földeket műveltek, s taksát fizettek, valamint a mezőváros hajdúszabadságot élvezett a Zichy földesúr kegyéből.

74 A Divényhez közeli huta termelésének megindulásával, majd annak növekedésével, ezzel együtt a hutát kiszolgáló személyzet bővülésével hozható összefüggésbe Divény hutta benépesülése a Zichyek alatt.

75 A török után lakatlanná vált Balassagyarmat is. Az 1730-as évek elején a Zichy-uradalomhoz visszakerülő Balassagyarmat harmadszori, sikeres betelepítéséről azonban nem a Zichyek gondoskodtak, hanem Koháry István és Jakusith Kata 1690-ben. A korábban magyarok lakta településre Hont, Zólyom vármegyékből, Sziléziából és Morvaországból szlávokat csalogattak háromévi adómentességgel, kocsma-, mészárszéktartással, öt szabad vásárral, malommal. A betelepülőknek a három esztendő letelte után jobbágyonként évente 12 tallér fizetését írták elő, a kedvezmények közé tartozott továbbá a robotmunka alóli felmentés, valamint az, hogy dézsmából csak nyolcadot követelhetett a földesúr.

76 A Zichyek Nógrád vármegyei birtokához tartozó települések legnagyobb részében azonban nem mutatható ki szervezett telepítés, a benépesülés tehát általában nem a földesurak által irányított folyamat lehetett. Az 1688. évtől kezdődően spontán vándormozgalmak indultak meg, amit a Rákóczi-szabadságharc időlegesen megakasztott. Nógrád vármegye északi, túlnépesedett, földhiányos területeiről, illetve Zólyom vármegye felől Nógrád déli része felé vándoroltak sokan. Ennek hatására egész falvak települtek be szlovákokkal, azok a szlovákok pedig, akik családjukkal palóc falvakban találtak maguknak új lakóhelyet, igen gyorsan elmagyarosodtak. A költözők között nagy számban akadtak olyanok is, akik elhagyták a vármegye területét: az 1710-es években Pest, Heves vármegyék és a Jászság volt a letelepedni vágyók legfőbb célállomása, míg a következő évtizedben tömegesen szöktek az Alföld délebbi részére, Szeged környékére, Békés vármegyébe.

77 Noha a Zichyek uradalmukban Nógrád vármegye más vidékeihez képest kevesebb újratelepítendő települést találtak, a népességszám, s vele a gazdák 73 Az uradalom Nógrád vármegyei, pusztává vált települései közül Zsély, Kisújfalu, Nagyiám körülbelül 1688-ban népesült be, 1689 táján Zavoda, Szenna, Brezova, Borosznok, 1691-ben Óvár, 1692-ben Fűrész, 1693-ban Szklabonya és Bussa, 1694-ben Terjén, 1698-ban Halászi, 1702-ben Udornya. (NML

IV. 7. A. 2. Perceptoralia 1728.) A Hont vármegyei Zahorát pedig még a Rákóczi-szabadságharc kitörése előtt szállták meg. (NML XIV-3. C-5/7.1-2.) ?4 Pálmány, 1986. 63. 75 Szvircsek, 1982. 52. 76 Borovszky, 1988. 37. 77 Pálmány, 1987.186. 44