Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. a. A mezőgazdaság gazdaságföldrajzi adottságai

közepes, kétszerest termő részt. Halásziban is csak közepes, ám kétszeresben bővelkedő szántók húzódtak, Felsőludányt azonban már jó, termékeny, tiszta búzát termő vidéknek tartották. A szántóterületek minőségére utal továbbá az is, hogy a Mária Terézia-féle úrbérrendezés során minden megyében megállapították a telki állomány méretét is. Nógrád vármegyében négy osztályba sorolták a földeket minőségük szerint, ez alapján határozták meg az egésztelekhez tartozó szántó nagyságát. A leginkább kedvező adottságú szántók az I. osztályba kerültek, ahol az egésztelekhez 20 hold szántó tartozott, a kevésbé termékeny II. osztályba 22 hold, a még ennél is rosszabb adottságú III. osztályba 24 hold, s végül a legalkalmatlanabbnak ítélt IV. osztályba 26 hold szántót számítottak egy egésztelekhez.

63 Az urbárium felvétele idején a divényi uradalomhoz tartozó települések, illetve településrészek földjeit az I., II. és III. osztályba sorolták. Az I. osztályba tizenkilenc település tartozott, a II. osztályba huszonhat, a III. osztályba pedig nyolc. A legrosszabb szántója a Losonci járásban Divényoroszi, Fűrész, Hutta, Lentvora, Policsna településeknek voltak, a Kékkői járásban Nagykürtösnek, Szentpéternek, a Szécsényi járásban pedig Terjénnek. A többiéhez képest a legkiválóbb szántókat az uradalom Füleki járásban lévő településein művelték, valamint a Kékkői járásban Balassagyarmaton, Bussán, Zsélyen, továbbá a Losonci járásban Alsó- és Felsőtiszovnyikon, Borosznokon, Gergelyfalván, Lesten, Lónyabányán, Madácskán, Tamásin, Turopolyán, Udornyán. Az összes többi terület a II. osztályba tartozott, még a Szécsényi járásbeli két település, Felsőludány és Halászi is. Mivel Alsóprébely Hont vármegyei település volt, ezért - hiába, hogy 20 hold szántó tartozott egy egésztelekhez - mégis a Nógrád vármegyei gyakorlattal szemben csak a II. minőségi osztályba sorolták. A szántók mellett a rétek állapota is ismert az 1770-1771-es évekből. A Losonci járás rétjeit a települések magas száma ellenére az urbáriumok nem minősítették, kivéve az alsótiszovnyikiakat, ahol az erős esőzés káros voltát jegyezték le. A járás minden uradalomhoz tartozó területén elegendő volt a rétek mennyisége, sőt Felsőtiszovnyikon, Lesten, Madácskán igen bőségesen álltak rendelkezésre, illetve a turopolyai terjedelmes réteket igen alkalmasnak ítélték állattartásra. A Kékkői járásban jó minőségű réteket használtak, ezen a vidéken azonban a víz okozott kárt. Alsóesztergályon a rét vizes, agyagos volt, s Felsőeszter gály termékeny rétjét is agyag borította. Kisújfalu rétjeit a víz gyakran elárasztotta, Nagykürtösön is árkot vájt az agyagos földön lefutó esővíz, s az óvári ugyancsak vízkáros, agyagos volt. A szentpéteri réteket akkortájt a heves esőzés hatására homok borította, Szklabonyán pedig a Rap folyó károsította azokat. A Kékkői járásban a rétek a legtöbb településen elegendőnek bizonyultak, ám Szklabonyán és Szelcen nem voltak terjedelmesek, a szelcieknek emiatt a közeli szedlicsnei pusztát kellett használniuk, ezzel szemben az alsóesztergályiak a rétjüket bérbe is adták a szomszédos falvaknak. A Füleki és a Szécsényi járásban a 63 Felhő, 1957. 218. 41