Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. d. A divényi uradalom gazdálkodásának jellege és jövedelmezősége

visszaesett a szintje éppúgy, mint az 1780-as évek elejére. Mindezek fényében a korszak folyamán elkülöníthető hat szakaszt a földesúri gazdálkodás függvényének tekinthetjük. (V. 4. a. táblázat) (9. ábra) Az uradalmi gazdálkodás jellegét nem csupán a paraszti és földesúri gazdálkodás nagyságrendjében megfigyelhető változások tárják elénk, hanem igen sokat elárul az is, hogy a földesúr milyen jellegű üzemeket tartott a kezelésében, azok milyen arányban határozták meg a bevételeit, illetve mit engedett ki irányítása alól, vagyis mit adott bérbe. A korabeli divényi uradalomban földesúri kezelésben a mezőgazdasági termékeket előállító majorság, valamint a szeszes italra alapozott üzemek, az uradalmi ser-, pálinkafőzdék és kocsmák álltak, az előbbi a növényi-állati eredetű termékek eladása, az utóbbi a kocsmáitatás révén jelentett bevételi forrást az uradalom számára. A földesúr vállalkozásának tekinthető gazdálkodási szempontból azonban az egyháztól bérelt tized is, amelyből a másik két bevételhez képest szerényebb összegek keletkeztek. A tized a XVII. század végétől 1766-ig 4000 forint fölé emelkedett. A tizedbevétel 1783-1787 között a korábbiakhoz képest mérsékeltebb lett, hiszen alig haladta meg az 1500 forintot. A XVII. század végén is gyarapodó majorsági eredetű bevételek és a kocsmáitatásból nyert pénzek a szabadságharc idején teljesen megszűntek, de mindkét bevétel növekedett a XVIII. század további részében, amelynek következtében 1766-ig a majorsági bevétel elérte a 11 292 forintot, bár az előző évben ennek a fele sem volt, mindeközben a kocsmáitatás révén beszedett pénzek 1766-ra 7913 forintra emelkedtek. Zichy I. Zsigmond 1783-as évvel kezdődő seniorsága alatt mindkétféle bevétel visszaesett a korábbiakhoz képest, ám a majorsági pénzek lendületesen gyarapodtak egészen a 9000 forintos határ fölé, mialatt a kocsmáitatásból származó összegek sohasem lépték át a korabeli majorsági bevétel felét. A földesúri kezelésből származó bevételek gerincét alkotó majorsági és kocsmáitatás eredetű bevételek egyaránt növekvő tendenciával jellemezhetőek a száz év folyamán, jóllehet a majorsági bevételek jelentősen ingadoztak, miközben a kocsmáltatásból eredő összegek viszonylag stabilan emelkedtek, bár több visszaesés itt is kimutatható. Meglehetősen komoly bevételkiesést jelentett a Rákóczi-szabadságharc, amikor sem majorsági, sem pedig kocsmáitatásból eredő bevétel nem jelentkezett. Zichy I. Imre senior halálakor, 1746-ban a majorságból nem származott bevétel, de a kocsmáltatásból befolyó összeg is a felére apadt átmenetileg. Zichy I. Ferenc 1783. évi halálakor is mindkét esetben számottevő bevételcsökkenés mutatható ki. A két bevételt összehasonlítva azt láthatjuk a XVII. század végén, hogy a majorsági bevétel ingadozása miatt hol a majorságból, hol a kocsmáltatásból származott magasabb összeg. A Rákóczi-szabadságharcot követően mindkét bevételtípus növekvő tendenciát mutatott, de 1765-ig a kocsmáitatás számottevően nagyobb bevételt hozott az allodiatúránál. A majorsági bevételek 17151719 között megközelítették, 1721-1731 között ellenben jóval alatta maradtak a kocsmáitatás révén beszedett pénzeknek, bár az utóbbi időszakban az is mérséklődött némileg, mert a rossz mezőgazdasági évek a paraszti fizetőképes keresletet is csökkenthették, a bor- és serivás helyett az olcsóbb pálinka fogyasztá228