Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. d. A divényi uradalom gazdálkodásának jellege és jövedelmezősége

get öltött. A Rákóczi-szabadságharc idején szünetelt a földesúri üzemek működése, így abból nem is származott bevétel, s a paraszti gazdaságok pénzjáradékai időrendben 89-78%-os arányban határozták meg az 1703-1704. évi összbevételeket. A paraszti eredetű pénzek aránya 1711-1714 folyamán még mindig magas volt, 58-79 %-ot tett ki, miközben a földesúri gazdálkodás eredménye csak 4-31 %-os arányban jelentkezett. A harmadik rövidke korszak 1715-1719 közé datálható, amikor a földesúri gazdálkodás 39-50%-os értéke meghaladta a jobbágyi pénzek 35-48%-os hányadát. A negyedik szakaszban, vagyis a mezőgazdasági termelés számára kedvezőtlen időjárású 1721-1731 közötti időszakban a paraszti gazdaságokból származott nagyobb bevétel, ekkor a földesúri gazdálkodás 33-42%-a állt szemben a paraszti eredetű bevételek 37-63%-ával az 1727-es és az 1729-es esztendők kivételével, amikor 45-51 %-os földesúri jellegű bevétel mellett a paraszti csak 38-42%-os volt. Az ötödik periódus 1731-től egészen 1766-ig nyúlt el, ekkor újból a földesúri kezelésből származó bevétel vált meghatározóvá 35-66%-kai, szemben a paraszti pénzek 25-45%-ával úgy, hogy míg az előbbi növekvő, az utóbbi csökkenő tendenciát vett fel. A hatodik időszakasz 1783-1787 között mutatható ki, amikor a földesúr saját kezelésében lévő üzemek eredménye 25-42 %-ra csökkent, miközben a paraszti eredetű összegek aránya megnőtt 46-55%-ig. A parasztságtól eredeztethető bevételek főként a földesúrnak járó járadékpénzek voltak, ide sorolható a „cenzus és bérlet", illetve az azoktól többször különválasztható házhely, hajdúpénz, megváltás, pálinka-, serfőzési és kenyérsütési engedélyek, kilenced, bírság, valamint a nem mezőgazdasági termékek értékesítése címén befolyt összegek. A vizsgált száz év folyamán a parasztságtól származó pénzek folyamatosan növekedtek, jóllehet az uradalom területét is érintő szabadságharc alatt, valamint a seniorok halálának évében ezek az összegek csökkentek, ám az emelkedő bevételek hatására a korszak végére 15 184 forintot tett ki az uradalom népe által befizetett összeg. A bérlet révén szerzett bevételek csak 1746-1748 táján szüneteltek. Az 1760as évekig néhány 100 forintot szedtek be ezen a címen. A későbbiekben akár 3000 forintnyi bevétel is eredhetett évente a bérletből. A földesúri kezelésben lévő vállalkozásokból származó pénzek a szabadságharc alatt megszűntek, s a helyreálló termelés csak 1716-ban eredményezett magasabb bevételt a korábbi század legmagasabb értékéhez képest, miközben a szüntelenül működő parasztgazdaságoktól származó pénzek 1714-ben meghaladták az 1703-as évi paraszti eredetű bevételeket. A földesúri gazdálkodás eredménye 1766-ig 21 000 forint fölé emelkedett, noha az 1780-as években ennek legföljebb a felét érte el. Az 1746-os évhez hasonlóan ugyancsak alacsony bevételt hozott a földesúri gazdálkodás 1783-ban, a senior halálának évében. A vizsgált száz esztendő során tehát a jobbágyi gazdálkodásra épülő pénzek folyamatosan és lendületesen emelkedtek - némi ingadozástól eltekintve -, miközben a földesúri gazdálkodás a szabadságharc alatt nem eredményezett bevételt, s noha a korszak folyamán bevételei növekedtek, mégis 1721-1731 között 225