Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. c. A földesúri jövedelem

tett összeg is, ami csupán Zichy I. Károly földesurasága végéig különíthető el. Rendszeresen jelentkező kifizetések voltak az útiköltség címén kiadott pénzek, amelyek elsősorban az uradalom, illetve az uradalom területén kívül, Pozsonyban, Oroszváron lévő vagy a vihnyei fürdőn időző földesúr közötti kapcsolattartást szolgálták. A földesúrhoz lovasok pénzt, megrakott szekerek és kíséretük naturáliákat szállítottak. A hitel visszafizetéséhez is állni kellett a futárok útját, olykor az orvost is el kellett érni, vagy a földesúr által megóhajtott csemegéért küldettek embert. Előfordult, hogy Selmecbányára kellett menni cseresznyéért, vagy a Zichy I. Károly által kedvelt juhsajtért Breznóbányára, hogy onnan a kívánt ételt az oroszvári rezidenciára vigyék, bár a divényi uradalom juhászainak sajtját sem vetette meg a földesúr. Zichy I. Károly gyógykezelései miatt a vihnyei fürdőn vagy a kistapolcsányi tartózkodása miatt szállásra, illetve a drága orvost ellátásra is kellett költeni némelykor. Sokkalta szerényebb volt a juttatása azoknak a mészárosoknak, akik a földesúrhoz szállítandó sertéseket vágták le. A földesúr számára vásárolt felszerelések sem voltak drágák, ezek főként a naturáliák szállításához szükséges eszközök voltak. Tekintve, hogy a földesúr nem az uradalom területén élt, a divényi kastélyra sem fordítottak nagyobb összegeket. A divényi kastély épületében jelentősebb munkálat csupán 1694-ben mutatható ki. A kastélybéli munkák június elején kezdődtek és októberben értek véget. Az építkezésen 3-4 kőműves dolgozott, s munkájuk során a közelből származó kősziklákat is felhasználtak. A többi évben mindössze kisebb jelentőségű javításokat, építéseket végeztettek a kastély épületén és a hozzá tartozó építményeken. Az 1688-as, valamint az 1692-es esztendőkben a kastély bástyáinak ablakait kellett helyrehozni, illetve az utóbbi évben új kemencét is készített ide a fazekas. Az 1694. évi nagy építkezések után a Rákóczi-szabadságharc kezdő éveiben a kastély ablakai tönkremehettek, amit ismét be kellett üvegezni, ugyancsak nagyarányú üvegezésről gondoskodtak a szabadságharc elmúltával 1716-ban is. A meszelések és a kemencék gyakori rendbetétele mellett 1734-ben kijavították a teljes tetőt. A kastély kapuja fölé a kezdő évben fehér bádoglapot helyeztek, majd az 1711-13-as években cserepek kerültek rá, 1714-ben viszont a kastély kúrjára raktak három bádoglapot. A Zichyek nem sajnálták a pénzt akkor, ha vendégeik ellátásáról volt szó, vagy ha hálájukat reprezentációval kellett kimutatniuk hitelezőjüknek, jótevőjüknek, de nem voltak szűkmarkúak az egyházzal szemben sem. Például Zichy I. Károly 1718-ban Pongrácz Györgynek Erdélybe hat darab, összesen 400 forint értékű igáslovat küldetett köszönetképpen. Több alkalommal is jelentősebb támogatást kapott a divényi templom, 1713ban orgonát és gyertyákat vásárolt a Zichy kegyúr, 1722-ben sor került a templom restaurálására, majd 1729-1730 folyamán az orgonát újították fel a földesúr adományából. A divényi plébános - már a kezdetektől folyósított kisebb-nagyobb adományok mellett - rendszeresen kapott pénzt az uradalom és a kastély év eleji megáldásáért, az 1730-as évektől pedig - az ilyen alkalmakkor kántori feladatokat ellátó - divényi iskolamester is kisebb összeghez jutott. A divényi plébánoson kívül csupán a terjéni, balassagyarmati, lónyabányai, felsőludányi 220