Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. c. A földesúri jövedelem

Az élelmiszerre, takarmányra adott pénzek Az 1703-as esztendő kivételével minden évben megfigyelhető volt az élelmiszerre és a takarmányra adott pénz is, amely szintén évente eltérő összegű lehetett. Az ilyen jellegű kiadások a XVII. században legföljebb néhány 100 forintot tettek ki, s a Rákóczi-korszakban majdnem el is tűntek, de azt követően folyamatosan emelkedtek, ám csak az 1766-os évben érték el az 5339 forintot. Az 1783-as évtől azonban ezek a kiadások 400-1500 forint közé süllyedtek. Az élelmiszerre, takarmányra költött összegek eredete 1714-ig igen változatos volt: nagy arányúnak tekinthetjük a terményekre, állatokra, italra, a mindvégig nélkülözhetetlen sóra, kisebb mértékűnek a tejtermékre, a meg nem határozott összetételű ételekre fordított pénzeket. Az ilyen jellegű kiadások között azonban az 1715-ös évet követően döntővé vált az italért, gyakorlatilag a kocsmáitatáshoz szükséges borért kifizetett pénz. (III. 1. c. táblázat és III. 1. d. 1-2. táblázatok) Az egyéb kiadások Az „egyéb", nem ismert összetételű kiadásoktól az útiköltségre, az orvosságra adott összegek csak 1743-ig választhatók el. Az uradalom működéséhez szükséges útiköltség majdnem minden évben néhány forintos kiadást jelentett, azonban az 1687. évi 61 forintot sohasem haladta meg. A majorsági állatok számára vásárolt orvosság először 1713-ban mutatható ki, ezt követően majd minden évben 11 forint alatti, 1743-ban viszont 62 forintos összeg jelentkezett. A nem ismert eredetű kiadások az 1743-as esztendőig csupán kivételes jelenségeknek számítottak, s legfeljebb 237 forintot értek el, azt követően azonban minden számadáskönyv végére a tiszttartó részletes kimutatás helyett 425-1997 forint közötti egyéb kategóriát sorolt fel. VI. 2. c. A földesúri jövedelem A földesúrnak a divényi uradalomból származó pénzbeli jövedelme a bevétel nagyságában bekövetkezett változásokkal állt összhangban, tehát folyamatosan növekedett. Szembetűnő azonban, hogy 1711-ig a földesúr alig részesült birtoka jövedelmeiből, azt követően viszont még I. Károly életében a bevételek nagy része a birtokoshoz vándorolt. Kiemelésre érdemes az I. Ferenc győri püspök 1746. évi birtokba lépését közvetlenül követő időszak, amikor a földesúr az éves bevételeket meghaladó költekezésbe kezdett. Annak ellenére, hogy a földesurak kevésbé gyakoroltak erős felügyeletet az uradalmuk felett, a seniorok halálának évei jelentős bevételkieséssel jártak, így jelentősen csökkent a földesurak haszna is ezekben az években, amint az kimutatható volt Zichy I. Imre 1746. évi és I. Ferenc 1783. évi halálakor. (IV. 1. táblázat) A divényi uradalom kasszájába befolyt összegekből a földesurak egyébként többféle módon részesültek: a földesúrnak közvetlenül adott és a közvetve kifizetett pénzek, valamint a földesurat szolgáló kiadások révén. A hiteltörlesztésre 218