Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. b. Az uradalom működési költségei

vajból is részesült. A hüvelyesek és a só azonban nemcsak az irányítók és rendeszek vagy a majorosék fizetésébe került be, hanem a juhászokéba és a vadászokéba is, akiknek sajtot is adtak a juhászok kivételével. Bár egy-egy szekér széna a majoroséknak is járt, sör, bor és széna csak az irányítók és rendeszek szűkebb körét és az egyik vadászt illette meg, a másik vadásznak ellenben felszerelés jutott. Az uradalom ruhával látta el az egyik tömlöcőrt és két hajdút, a mérnöknek viszont napidíjat fizettek. A tárgyalt évben az uradalomból fizetés címén összesen 1813 pozsonyi mérő gabona, 590 juh, 525 icce vaj, 1793 p. mérő hüvelyes, 1196 font sajt, 1735 font só, 76-76 cseber bor és sör, 78 szekér széna került a Zichy-birtok alkalmazásában állókhoz. Az 1783. évi fizetési lajstrom azonban nem tartalmazta valamennyi fizetett juttatását, legalábbis a levéltárosét nem. A Zichy családra és az uradalmukra vonatkozó iratokat kezdetben valószínűleg az 1714-ben vásárolt ládikában tarthatták, a divényi levéltár megalapítását mégis Zichy I. Ferenc, Zichy János és István nevéhez köthetjük. Az 1762-es esztendőben levéltárosnak fölvett Thomka Ferencet 430 forint illette, amelyből 100 forintot tett ki az éves fizetése.

533 Thomka egyedül végezte a levéltár rendezését, amely munka az 1802. évi halála után tovább folytatódott.

534 Az ingatlanra és ingóságra költött összegek A kiadások egy része az ingatlanokkal volt kapcsolatban, elsősorban a járadékfizető gazdák számának növelése érdekében csatolták vissza a korábban a divényi uradalomhoz tartozó birtokrészeket, kisebb jelentősége volt a majorság kiterjesztésének. Az 1689-es évben Borchicky Jánosné Priny Barbara zálogából szerezték vissza Felsőludányt 1200 forintért, 1691-ben 83,33 forintért Ráday Gáspártól a halászi részt, a következő évben pedig a divényi uradalom hajdani birtokosának, Balassa III. Imrének a felsősztregovai zálogát váltották ki 1000 forintért a losonci Király Mátyás nemestől. Borosznok és Prébely részeiért 421 forintot adtak özv. Géczi Gábornénak 1714-ben, 1734-ben egy dobrocsi telket vettek meg 150 forintért és a balassagyarmati szőlőhegyen szőlőt vásároltak 75 forintért, 1738-ban pedig a policsnai részért adtak 250 forintot. Az urasági birtokon az erdők és bozótosok irtására vállalkozhattak jobbágyok, akik az általuk mezőgazdasági művelésre alkalmassá tett földeket néhány esztendei ingyenes használatra megkaphatták földesuruktól. Az irtásmeguáltás azon alapult, hogy a földesúr a bérlet lejártát követően a szorgalmi birtokot nem hagyta meg a bérlők művelésében, hanem bizonyos összeg fejében megváltotta azt, s majorsági földállománya gyarapítására fordította a korábbi indusztriális földet. Az irtások megváltásából 1719-ben származott kisebb kiadás, amikor a rózsalehotai Dianis János rétjét váltotta meg az uradalom, sokkal na533 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 182. et A. Thomka Ferenc levéltáros conventioja, 1762. 534 Shvoy, kb. 1872-1873. 267. 211