Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. b. Az uradalom működési költségei

nek, illetve a munkájukért kapott díjazásuknak bemutatása, amely egyúttal lehetővé teszi az uradalom munkaerő-gazdálkodásának feltérképezését is. Mivel a tárgyalt korszak, vagyis az 1686-1743 közötti-körüli időszak uradalmait hasonló szempontból kutatták, ezért lehetővé válik a divényi uradalom kötelékében dolgozók és azok helyzetének összehasonlítása más korabeli uradalmakban élő kollégáikkal, az ott kialakult állapotokkal. Mindenekelőtt azonban megjegyzésre érdemes, hogy noha az uradalmi kasszákból fizetettek átfogó csoportosítását Kállay István már elvégezte, mégis az uradalmi tisztek, alkalmazottak, szolgák és azok különböző fajtáinak javasolt megkülönböztetésétől több esetben el kellett térni, hiszen a divényi számadáskönyvek lapjain az egyes gazdasági ágazatokban működőket egymástól nem mindig különítették el.

499 A Zichyek birtokai a Nógrád vármegyei uradalom kivételével a Dunántúlon terültek el, de ide vonatkozó kutatások hiányában valójában nem ismert, hogy a Zichy család birtokai hogyan kapcsolódtak egymáshoz gazdaságilag vagy pedig az adminisztráció terén. A XVII. században például a divényi tiszttartó oroszvári kollégájának számolt el a parasztoktól begyűjtött naturáliák felől, de nem történt említés az uradalmak fölötti Gazdasági Bizottságra vagy más központi szervezetre vonatkozóan, legalábbis a divényi uradalommal kapcsolatosan. A korabeli többuradalmú birtokhoz képest a Zichy család kezelésében lévő divényi uradalom a XVIII. század közepéig igen szerény központi tisztségviselő-gáidával dolgozott, hiszen csak egy fő, a jószágkormányzó állt az uradalom fölött, és item működött mellette sem régens, sem számvevő vagy pedig felügyelő. 499 Kállay, 1980. 98-126. 194