Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 1. A természetbeni bevételek és felhasználásuk (1687-1743)

A zsindelyhez hasonlóan a zsindelyszeget is jobbára vásárolták, de az úrbéresek szintén adhattak zsindelyszeget cenzus révén, sőt az uradalmi kováccsal is készíttethettek nem túl nagy mennyiséget. A zsindelyszegeket az esztendő végéig általában felhasználták a tetőfedés során.

482 (VI. 34. 1-3. táblázatok) A birtok épületein felhasználásra került gerendaszeg készletének kisebb része ugyancsak a kovácstól és az úrbéresektől származott, de a vásárlásra mindvégig igen nagy szükség volt.

483 (VI. 35.1-3. táblázatok) A természetbeniek esetében az 1687-1743 közötti időszakban megfigyelhető tehát, hogy az élelmiszereket és a szeszes italokat döntően az uradalom területén, vagyis részben a földesúr saját kezelésben tartott üzemeiben, részben a különféle természetbeni szolgáltatásokkal terhelt paraszti gazdaságokban állították elő, nagyobb arányú vásárlás az uradalom területén kevésbé készíthető bor és a távolról hozott só esetében figyelhető meg. A terményeket és az állatokat gyakorlatilag az uradalom belső szükségleteinek ellátására és a földesúri igények kielégítésére szánták, az értékesítésre csak mindezek biztosítása után gondolhattak. A szeszes italokkal azonban döntően azért a mind jelentősebbé váló éves pénzekért foglalkozhattak, amit értük az uradalmi kocsmákban kaptak. Az építőanyagoknál számottevő volt a vásárlás, amely miatt a készletek nagyságát megpróbálták összhangba hozni az adott évi szükségletekkel. Mindezek fényében mégis elmondható tehát, hogy az uradalom elsősorban önellátásra törekedhetett a vizsgált korszakban, akár a természetbeni készletek kialakulását, akár bői adódott. Mindeközben az összkiadás 3500-41 500 darab között mozgott. Majdnem minden évben 500-23 000 zsindelyt raktak föl a földesúri kastélyra, a nagyobb tételek főleg a vizsgált időszak elején mutatkoztak. Az uradalom épületeit is az uradalom által beszerzett zsindellyel fedték, nagyobb anyagfelhasználásra az 1720-as évek közepén került sor a divényi uradalmi épületeknél, amikor 40 000 zsindely került a tetejükre. 482 1711-1738 között a 2000-62 500 darabos készlet kialakulásához nagyban hozzájárult az évente 2000-60 000 zsindelyszeg vétele. Az uradalmi kovács 1734-ben 400 zsindelyszeget készített, a vámosfalviak, dobrocsiak pedig 1725-ben és 1728-ban 21 000-34 000 darabos cenzust adtak. Több esetben előző évből maradt 500-7000 zsindelyszeget is lejegyeztek. A 2000-59 400 zsindelyszeg felhasználási területe és tendenciája természetesen a zsindelyével teljesen megegyezett. Az 1711-1713-as számadáskönyv pontatlansága következtében a készlethez képest 18 000 zsindelyszeggel több fogyott. 483 Az 1713-1738 közötti időszakban a gerendaszeg-bevétel 800-38 000 darabos volt, ám 1731-ig nem haladta meg a 13 000 darabot. A készlet leginkább vásárlásból eredt. A vámosfalviak, dobrocsiak gerendaszeg cenzusa az 1725. és az 1728. esztendőkben 4000, illetve 1200 darabot tett ki. A divényi kovács és a cigány kovács 1722-1723 folyamán 250-1400 gerendaszeget állított elő. Némely évben előző évi gerendaszeget említettek 50-21 000 darabos mennyiségben. A gerendaszeget a divényi kastélynál és uradalmi épületeknél használták fel, kisebb mértékben az uradalom más településeken lévő épületein. Az összkiadás 800-36 000 darab között mozgott, és sokszor a teljes készlet elfogyott, de előfordult 7000 darabos maradvány is. Az 1726-os és az 1728-as esztendőkben a kiadás a készletet 6000-21 600 gerendaszeggel haladta meg, amely miatt hihetjük, hogy ekkor az uradalom készlete nagyobb lehetett. 184