Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
V. Kereskedelem - V. 2. Az uradalmi kereskedelem - V. 2. d. Az uradalom piacai
Az uradalom főként a mezőgazdasági termékeit értékesítette, de néha előfordult, hogy mást is eladott, például kocsikerekeket Lónyabányán 1735-ben, egy gyetvai ember két tölgyfát vett meg az uradalomtól, illetve gergelyfalvaiak adtak pénzt 20 000 zsindelyért 1743-ban. Ha az uradalmi kereskedelem főbb irányairól akarunk következtetéseket levonni, akkor mindenképpen figyelmet érdemel az a tény, hogy a beszerzések és az értékesítések során felmerülő településeknek csak egy része ismert. A meglévő adatok azonban arra engednek következtetni, hogy az uradalom a kereskedelmi kapcsolatait igyekezett az uradalom központjához közeli vidék lakosságával fönntartani, amely mögött a szállítás problémaköre állhatott. A Zichyek Nógrád vármegyei uradalma a birtok, különösen pedig a Divény közelében élő népességének fontos kereskedelmi partnere lehetett, hiszen jóformán az uradalmi települések lakói voltak az uradalom által eladott termékek vásárlói és tőlük vették meg a birtok számára szükséges javakat. (7. térkép) A birtok kereskedelme az uradalom határait jobbára csak három okból lépte át: a Divényhez közel fekvő nem uradalmi települések esetében a szállítás könnyebbsége végett, másfelől ez akkor fordulhatott elő, ha az uradalom számára szükséges termék a birtok határain belül kevésbé volt megtalálható, s végül, ha az a földesúri igény kielégítésére szolgált. Nagyon érdekes azonban megfigyelni, hogy az uradalmi beszerzések területéhez képest sokkal korlátozottabb volt az értékesítésé, míg ugyanis a vásárlással körbehatárolható a Tolna, Bihar, Borsod, Árva, Pozsony vármegyék által övezett terület, addig jóformán valamennyi értékesített uradalmi termékről elmondható, hogy nem hagyta el Nógrád és a szomszédos Zólyom vármegyéket. A tárgyalt időszakban azonban az uradalmi beszerzések területe is zsugorodhatott, hiszen a birtok népességének kereskedelmi tevékenységére támaszkodva az uradalom egyre inkább felhagyhatott a távoli területekkel való kereskedéssel, talán a leglátványosabb példa hozható a só vásárlása esetében. A vásárok közül a Divényhez közeli Losonc, Besztercebánya, Rimaszombat és a távolabbi Vác vásárai lehettek az uradalom által leginkább látogatottak a beszerzések szempontjából, míg a Zichy-birtok gabonájának értékesítésében Besztercebánya sokadalmai játszottak fontos szerepet. A balassagyarmati vásárok forgalmát azonban nem növelte a XVIII. század első felében a Zichy földesurak birtokának kereskedelme. a komáromi mészáros 4 ökröt 1743-ban, a motyoviak 1743-ban 3 sertést, a plesovaiak 1743-ban 2 sertést, 9 malacot, a Selmecbányái mészáros pedig 1727-ben 16 majorsági sertést, 1734-ben 4 ökröt. A gyapjút 87, illetve 227 font mennyiségben az 1727-1728-as évek folyamán a privigyei tímár vette meg, de a zólyomi posztókészítő is fizetett 1716-1719, és 1738-ban 4-5 mázsa gyapjú után. 170
